ti kik már nem jöttök szembe velem akár ismertelek akár nem   mi ez az érzés mi elkap ez a furcsa hiány- ha járok az utcán szülővárosomban és csupa ismeretlen arc jön velem szemben helyettetek ti már nem…   hát hogy…

  nem voltam                                                                      irigy gyerek   de azt hiszem olyasmi lehettem mikor láttam egy másik gyereket középen menve két oldalán szüleivel kezüket fogva   őt mintha irigyeltem volna   hogy van neki anyja és apja nem úgy…

alsóban két barátnőm van mindkettő Szabó Sára, meg Anikó de ők  nem barátnők… Sára a töltés mellett lakik a nővérével és tűzoltóné özvegy anyjukkal aki nagyon szigorúan neveli őket mint egy agitátor még anyukámra is rászól elég keményen mért nézet meg velem nem nekem való…

Smilu kikarmolta az arcom a Mizrachiban Anyu nagyon odavolt miatta attól tartott meg fog látszani örökre a nyoma s a szép arcom elcsúfitja de nem évek múlva elmúlt szerencsére teljesen a heg smilura meg nem is…

anyámnál jószívűbb embert nem ismertem mindig csak adott (abból a kevésből amije volt) egyszer egy koldust engedett be  s etetett meg a konyhánkba beültetve de el kellett mennie valahova s jelezte hogy azért nézzek be olykor a nyitott…