nekünk akinek emlékezetében elevenen él még az 1914-ben őseink által alapított, majd már a mi életünkben , 65-ben  nem egészen tisztázott körülmények között és főleg okból lebontott -tehát láthatatlanná tett, lett - templom képe, nagyon fontos, hogy megidéződjön, és láthatóvá, érzékelhetővé váljon valóságosan is,. Jelenlegi állapotában majdnem olyan fájdalmas a látvány ( azaz a  hiánya),mint annak idején a templomé... 

jelenleg csak a kőhalmaz látszik (templom állott most kőhalom), ami jelképezi a halottakra emlékezést is, akiket elhurcoltak, megöltek, de a lelkeket is átvitt értelemben, metonimikusan, akik valaha megtöltötték a templomot, az én időmben teljesen már nem,,,a nőknek fenntartott karzatról is levonultunk a földszintre, az se volt tele, csak azon a rejtélyes gyászistentiszteleten, amikor a kapuban is álltak más felekezetűek is, emlékezni a mártírokra, akiket elpusztítottak a háborúban, akik nem tértek vissza ,,, mint apám is...és ezen alkalommal zuhant le a csillár... oda, ahol épp véletlenül (?) nem ült senki... máshol mindenütt. Csodának tűnt az eset. Valamennyien megmenekültünk, ezúttal. Mindenesetre ettől kezdve életveszélyesnek nyílvánították a templomot, ami a vége kezdetét jelentette...

ez ez emlékjel legyen mementója az egykori templomnak, és az embereknek akik már nincsenek..

Legyen áldott az emléke az alapító nagyapámnak, Löwinger Miksának, és a mártírhalált halt apámnak: Gonda Károlynak

emlékezzünk rájuk és a többiekre,,. mindenkire, akik valaha benne imádkoztak

üvegből van... vigyázzunk rá, valamennyien, és arra is amit jelent

nem soká chanuka, és karácsony, idén egybeesnek a fény ünnepei

gyertyákat fogunk gyújtani...  fényt - jó lenne egyszerre.... békességben..... növekedjen nyolc napon át, s azontúl is, jövőre...( jövőkre )


..................................................................................................................................

az emlékjel az avatás napján 2014, szeptember 4.