anyukám kedvenc huga 

Magdi néni eleinte

a szomszéd városban lakik

néha meglátogat bennünket

nagyon kedvelem 

én 

is

egyszer épp

barackmagot törtem

baltával kezemben

az eresz alatt

mikor felbukkant

a léckapunál

már várt alakja

nosza odairamodtam

örömömben lelkesen

s a baltát a combomba

lenditve egyenesen

orvoshoz kellett mennünk

ellátták a nyílt tátongó sebet

le is tapasztották

mi meg aztán leültünk a

a kert közepén egy padra

s olyan jót beszélgettünk

mintha mi sem történt volna

előtte a combommal

csak van ez a fotó

a shortom alatt

ez a tapasz

mi látható

eszembe juttatta

és jut eszembe még

hogy évekkel később

milyen elszántan

várta kislányom

ugyancsak

kedvenc 

magdinénijét

ki akkor már

messzebbről jött

látogatásunkra

lányom a kapuhoz húzta 

kis műanyag székét

pedig ki se látott rajta

mert a kapu már

fémből volt

de nem mozdult

és a szemét

le nem véve róla

pirosra sirta

mert késett kicsit

magdi néni

de megérte

rá várnia

(meg is hivta

minden nyárra

a balatonra-

míg még hazarepült

az óceánon túlról)

később már nem

repülhetett

s a messze

kanadából

ide

telefonon

üzente

hogy érzi

már nem 

fogunk mi

találkozni 

s hogy ezt

mennyire 

sajnálja

de sokszor jut eszembe

hogy kedvenc nővérével

anyukámmal

talán már

találkoztak

odaát

s elmondhatta

(amit előttünk is

anyu halála után,

a sírjánál)

hogy amíg tudott

valóban

vigyázott ránk

legalább

gondolatban

épp előbb a lányával

beszélgettünk

róla

mondta

hogy mielőtt

elment mindig

anyut szólongatta

lánya , Dóra

helyett is

Dusit mondva….

akár anyám

bármikor

álmából

felriadva:

Magdit

kereste

(az idegenek

azt hihették

róluk:

ikrek

talán olyan nagyot

nem is tévedtek)