velem sose kellett tanulni

mindenben önálló voltam

persze a tanulásban is

meg is lepődtem mikor

egyszer még elsőben

mint ki napi dolgát

jól elvégezte

játszani mentem

s erzsi barátnőmet

épp írva találtam

a konyhájukban

anyujával a háta mögött

ki ugyanazon a hokedlin ült

de nem csak ezen

lepődtem meg

hanem azon

hogy mit is írnak ők

hát egy olyan leckét

miről én nem is tudtam

vagy elfelejthettem

micsoda szégyen

mint akit puskából

lőttek ki

egy szót se szólva

egyből hazarohantam

hogy gyorsan bepótoljam

vétkes mulasztásomat

azonnal

persze egyedül

egymagamban

-----

de magam se értem

ma sem

mitől féltem

hogy újra elfelejtem?

hogy jóvátehetetlen

egy kis késlekedés?

ó, ha ma is ilyen lennék!

(de ma már látom

a kötelességben

az önkorlátozást is)