erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

30 év után

2015. október 14. - gond/ol/a

"Most itt ülünk, siralomházi lelkek,
És nézzük egymást hosszan, szótalan . . . "


de ez nem Vajdára és Ginára vonatkozna most, hanem egy 30 éves érettségi találkozó résztvevőire, és nem is voltunk szótlanok, s panaszok ellenére sem "siralomháziak", és néztük ugyan egymást, hosszan is, de nem szótalan, ellenkezőleg: tegnap délután 2-6 -ig be nem állt a szánk...


és/de szemünkben viszont lehet, hogy az "elvesztett éden" sóvárgása volt? Ugyancsak szemben -a nem is tudom, miért, - valószínű, csak a verscím miatt megidézett Vajda Jánosékkal.


Amúgy az egész találkozó alatt nem is Vajda-, hanem Ady sorok villantak föl  a fejemben, vagy talán kicsit lejjebb , a szív tájékán...


 



 

 


Meg az is motoszkált bennem, hogy kellene adni, közvetíteni ezeknek a felnőtt gyerekeknek, -akiknek már szintén felnőtt gyerekeik vannak, s még mindig "osztályfőnöküknek" titulálnak-, még valamit... Mert bizony-bizony gondjaik is vannak, sokan, sokat panaszkodtak, a sorsukra, az életükre... és akkor jött - az irodalomtanári múltból- Ady:


"Az élet nem nagy vigalom sehol, de ámulni lehet"...


meg aztán, a vigasz, hogy:


"Szép harc az Élet, és megélni szép" (a folytatást elnyeltem: ha hozzáedzik tüzes sziv-kohók ifjú vitézlők lengeteg szívét- nehogy ezzel magamnak és két mellettem ülő volt tanárkollegámnak (egyikük még nekem is tanárom volt) vindikáljam az eredményt)


meg hogy "Föl, föl fíúk, csak semmi félelem" és - kis felszólításra - már ők folytatták, kórusban:

"Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák"-

nem felejtették el a régi leckét, és nem csak szavakban, hanem valójában is azok is maradtak, úgy láttam: nemes, küzdő, szabadlelkű diákok -


Én meg már  nem is "vén diák"ként, hanem vén tanárként illetve már akként sem (hiszen a nyugdíjas már nem tanár csak nyugdíjas - de azért ember! tehát ez még több is - szóval ) csak vén emberként próbáltam "szívem felemelni" hozzájuk, megint.


 

De valójában - lelkem mélyén -  azért én is, mindig is az maradtam, s - remélem - már az is maradok: "...szabadlelkű diák".




(2007. október 14.)

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr148329180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása