nagy pakolásban vagyok...és közben mindenféle, régi, elfeledett dokumentumra bukkanok - ezért lassan is haladok vele; ezeket még a határidős költözés utolsó napjaiban ömlesztve, dobozokban, táskákban hoztam e kisebb panellakásba az ősi családi házból, a -Szegedi utca 26/c-ből -, s most próbálom szelektálni, szortírozni, de ez csak úgy mehet, hogy bele-beleolvasok mindenbe, nagyon kevés dolog tűnik eldobhatónak... Levelek pl semmiképp...
pl egy vastag borítékban, mely Ausztráliából jött par avion, a nagybátyámtól, több verse, - köztük egy nekem ajánlott, az apukámról, a szeretett öccséről, akinek a halálát -érthetően- nem tudta elfogadni, sose :"...Testvérem volt ő - kitől agyat kaptam / S mióta elvesztem jaj de meginogtam / Évtizedek óta gyötör tudata hogy nincsen / Hogy egy átkos golyó elrabolta tőlem / Élek, élek, élek azóta is élek / De nélküle életem csak úgy félig élet... "(Milyen különös -de nem lehet véletlen! - egybeesés, hogy én is egy apámról szóló versben, így fogalmaztam: "Éppen hogy csak élni kezdtem, / halni vitték, kiből lettem, / Most nem tudom, ki vagyok / mert nem tudom ő ki volt / s azt se, vagyok-e igazán / félig én is vele égtem /ezerkilencszáznegyvennégyben / nem sokkal születésem után.")
A boritékban, melynek címzésén ott a régi címünk - amit még mindig el szoktam néha téveszteni, bár már 10 éve elköltöztünk -.. A boritékban van még egy kísérő levél is, csak legvégén a géppel irott szöveg után kézzel, a kérés, hogy írjam meg őszintén a véleményem a versekről (gondolom, ő. a külföldön élő táncos kérdezte ezt tőlem, a magyar irodalom tanártól ) De az érdekes, és meglepő, mert eddig el is sikkadt bennem, a levél vége felé a következő pár sor:
"Érdekes... erre sokat gondolok, ha neked írok; az egyetlen fogalom ami megmaradt régi életemből a Szegedi utca 26/c. Hisz oda még, akkor mikor először turnéztam keresztül-kasul Európában, még Karcsinak * írtam. Semmi, érted, semmi más nem maradt meg a múltból. Mondhatnám, hogy jól esik leírni ezt a címet. Ez köt.... S ebbe maradunk, a régi, örökös szeretettel...)"
(*"Karcsi".. az öccse vagyis az apukám, aki budapesti volt, de Makóra helyezték, a bíróságra, s így, itt ismerkedett meg anyukámmal... Szegedi u. 26/c... És innen hivták be munkaszolgálatra, Borba...honnan már nem térhetett vissza ...sehova.)
Ezek a sorok megdöbbentettek. Mert hogy én ragaszkodom, ragaszkodnék... ehhez a régi (eredeti) címhez, úgy hogy néha még most is eltévesztem, amikor a lakcímről kérdeznek, de hogy a világjáró nagybátyám is...! hogy neki is ilyen sokat jelentett ez a cím! Híd volt a múltjához... az elvesztett öccséhez...
akit remélem azóta már újra "megtalált", -ott, ahol nincsenek utcacimek -ahogy hitte is abban a versben: "Óh sors te kegyetlen valami / Büntetted őt s engem - de hív valami / Csalogatón, sugva tudatalatt érzem / Hogy ő valahol VAN s ha van van miért élnem / Eltemetetlenül múlt el ő a porban / De csak teste tűnt el lelke valahol van /...."
(2008. május 19. - )
