De hála a szervezőknek, és a technikának, ha nem is voltam ott, mégis részese lehettem...
Itt az egész előadás hangfelvétele:
http://eper.elte.hu/mp3/ea/holokauszt_es_a_csaladom_central_szinhaz.mp3
az én szövegem 4,36-4,48-ig hallgatható
Igó Éva olyan belső átéléssel adta elő , és ugyanakkor olyan külső, megfigyelő látásmóddal is (olykor a pátosz mellett iróniával, és elképedéssel ), minden mozzanatot kiemelve szinte, hogy itthon a laptop előtt csak hallgatva a szöveget is, szinte végigbőgtem. Pedig azt hittem már túl vagyok rajta, a "történetemen" (már hangoztattam is, hogy unom...) de most , egy kicsit magam is kivülállóként , új hallgatóként , kerültem a hatása alá...Köszönöm Igó Évának. (Én biztos képtelen lettem volna felolvasni...)
Aztán , nemsokkal később találtam a facebook oldalon egy fotót is... (a hangfelvétel mellé)...
Kardos Gábor készitett egy párat a szinpadról, az előadókról, háttérben látszanak a kivetitett fotók...
Egyszercsak apám fotója került elém a fb oldalon. Kitöltve az egész teret, átlósan megdöntve, valószinű hatalmas méretben volt látható a szinpad falán, elől látszik a felolvasó kéz, a papirlapok, a mikrofon, amibe hallatszhatott apám befejezetlen élettörténete..... S ő közben, fiatalon, ameddig élhetett, a falra vetitve, ... itt, - az Opera közelében, ahol egyetemistaként a kórusban énekelt, az Andrássy út közelében, ahol olyan sokat sétáltak beszélgettek öccsével, nagybátyámmal....aki őrizte ezt a fotót... ami most itt, kivetitve, újra lefotózva ...... és pár hónaposan itthagyott lánya immár 70-en is túl, nézi a laptop képernyőjén....könnyes szemekkel...
("Jaj, apuka, jaj apukám, meggyilkolt szavaktól vérzik a szám"...)
Apám visszatért. hát .... Igy...
Csak igy...
De valahogy mégis...
Köszönöm...
