ámulok a Szépművészeti Múzeumban tényleg művészi képek előtt, a fotóművészet hajnalán művészibb, mint a későbbiek igaz, még nem az ami, a fotó nem fotóra, hanem egy másik (régibb, bejáratottabb) művészeti ágra akar hasonlítani, nevezetesen a festészetre ( a pictoralizmus elnevezés is erre…

szégyen-nem szégyen úgy megyek a Benczur utcai Pedagógusszállóból a szomszédos Szépművészeti Múzeumba át - a visszautazásig kitölteni az időm - hogy nem sokat tudok az aktuális Hervé-kiállitásról, illetve a 100 éve született Hervéről. (a még mindig nyitott Boterot már láttam, elég volt nekem az…

egyre több szférából tapasztalom, a közelmúltban is, hogy egyre inkább az élet, a dokumentum veszi át a szerepet az irodalomban, filmben , illetve az emberek műalkotások iránti érdeklődését jelentősen áthatja, befolyásolja az elsődleges valóság utáni érdeklődés. Magyarán, ahogy Ady is megírta már…

láttam egy szép fotót egy blogban, Múlt cím alatt. (Itt.) tökéletes kompozició, amit a valóság rendezett el, vagy ahogy kisebb eszmecserénkben (kommentekben) a fotózó-bloggoló szerző kifejtette :"elrendez mindent a természet és a valóság" (ahogy én is irtam előbb: a valóság a legfantáziadúsabb mese…

  majdnem nem néztem meg a filmet nekem ez a Spencer név nem mondott semmi, ha Diana lett volna, az igen   de most épp a Spencer vagyis a lánykori vezetékneve volt a lényeg, oda kivánkozott vissza, s a régi saját családjához...(apja - szimbolikusan - madárijesztőnek használt zakóját…

                             Bárdi Andrea kiállitsámegnyitóján    én mindig csak kullogtam  a valóság után   sose teremtettem  semmit   dehát az az Isten dolga!   nem akartam belekontárkodni...   ***   (vagy teremtők lehetnénk mi magunk is?   istenek?   csak merni kell!    s…

    újra a levéltár hangulatos udvarán,, kiállitásnyitón (még széket is kaptam (most is, bár később jöttem) a figyelmes házigazdától, U. Zsolttól, sőt még szomszédomnak is kérhettem) már részben itt vannak (a szimpoziumra) a művésztelen tagjai is... közülük való a kiállitó művész is:Sonkoly…

 megnéztem Antonioni Nagyitását, (1966-os!)tán már harmadszor (vagy negyedszer is?(És egy másodpercét se untam! megint más részletekre  (is) figyeltem fel pl a szélsusogás baljós  jelzésszerűségére már a zöld helyszínre lépés elején a bűnös lány türelmetlen izgatottságára... a végén a pantomim…

 előbb láttam Levitán Arany ősz c festményén az ősz aranyát és a Vig szinház Cseresznyéskertjének szinpadán  az örökké hulló leveleket mint a valóságban!                         időben biztos megelőzte.... s azóta is hozzájuk hasonlitom  az őszt :)      

...meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre jó hogy (rossz vagy nem de) szokásom, hogy végignézem a film vége után a leúszó stábot, hallgatom a filmből megmaradt zenét, nem tudok rögtön váltani a hétköznapi valóságra a film világából (különösen nem egy ilyen részben álomszerű film után..ahol…