újra a levéltár hangulatos udvarán,, kiállitásnyitón (még széket is kaptam (most is, bár később jöttem) a figyelmes házigazdától, U. Zsolttól, sőt még szomszédomnak is kérhettem)

már részben itt vannak (a szimpoziumra) a művésztelen tagjai is... közülük való a kiállitó művész is:Sonkoly Tibor,

aki izes és keresetlen szavakkal vezeti be képeit, felsorolgatva (bár a cimekre nem nagyon emlékszik, viszont nem is a cim egy kép lényege...az egy másik közeg) a képek csodálatosak, a szineik kápráztató,

s egyikük - rögtön ez villan elém a kiállitóterembe léptemkor .-  cime viszont: S.G. portréja felekelti kiváncsiságomat, de nem is a cim hanem az ábrázolt miatt..

kiderül, hogy a festő fia, aki Jerusalemben él, baserolással lett menyasszonya is, a rabbi befogadta, 

(betért (ámbár lehet, hogy a makói anyai ágon van érintettsége)

ezt személyesen tisztázzuk, elszégyellem magam, ha indiszkrét lettem volna

ráadásul mellettem, U. Zs. erőteljesen célozgat arra, hogy nem véletlen az érdeklődésem a téma iránt - titokzatoskodik... (lévén én is zsidó, mondom ki, mit kerteljek..

valóban meglepett, hogy valaki be tér és nem ki... manapság)

a kép autentikus: egy igazi ortodox zsidó fiút ábrázol, szinte költőien(jelzem mindenki annak tűnik kapedliben, hát még hosszú pajesszal:)  aki....fest...(ez viszont apai örökség)

a többi képen is , mindben van valami titokzatos, megfejteni, való rejtély... s ez képileg is benne van---valami "rejtett".... de elsajátitandó a valóságból