a gyerekkorom egyik félelemforrása volt. ott állt a nagynénémék egész falakat beboritó könyvespolckolosszusának közepetáján, dominálva azt. sőt a egész szobát, félelmetes komorságával és művésziségével, szomorúságot árasztva és igen, félelmet, szorongást keltve bennem. szorongást, igen, mert nem is…
hétvégén megint Szintézis Szabadegyetemem volt , és mivel a helyszíne közelében a Váci utca stb, nosztalgiából, gondoltam, átmegyek ebédszünetben -pont 12 órát ütött e toronyóra- egy aluljárón, és kikötök ott egy kis sétára... rég jártam arra, vagy 10 éve?, de hamar felelevenedtek régi séta emlékek,…
olvasván híradásokat, nézegetve fotókat, videókat különböző, és szinte mindennapos, fővárosi tüntetésekről, sztrájkokról, nem igen szokott elfogni a vágy , hogy én is ott legyek... ezek többnyire tiltakozó tüntetések, és eleve kudarcra ítéltek szoktak lenni, és öncélúak (sajnos), most viszont egész…