Drágajó nagybátyáim emlékére...
igen: "vannak utcák, vannak házak, hová többé sose járnak"... Pesten is. És ha az utcába még csak-csak, a házba már nem valószínű... de ahogy elmegyek előtte,
arra jártamban, de nem egészen véletlenül arrafelé is irányítva a lépteimet, meg kell állnom az ismerős ház előtt, a Király (akkoriban Majakovszkij) s a Kertész utca sarkán, szemben a Zeneakadémia épületével, ami most üres, hiányzik a teteje, daru magasodik fölé, igen, a szemközti házban laktak a nagybátyámék, Feri bácsiék, akiknél meghivásukra- elég gyakran tartózkodtam ott... valaha...
emlékszem, egyszer (amikor én épp befejeztem az általánost, anyu is még csak 40-es volt) Balatonra menet, náluk megszakítva utazásunkat, csináltunk is fotót a 3.emeleti erkélyükön ... a kis unokatestvérem akkor 4 évesforma) van rajta még az anyukájával...
később, már a 60-as évek vége felé is sokszor laktam náluk, pár napig, amikor a másik (apai) nagybátyámék jöttek Pestre látogatóba, Bécsből. Gyakran töltöttük az estéinket a FÉSZEK klubban, ami egy ugrásra volt innen, csak emlékszem, milyen kellemetlen volt mindig felriasztani a házmestert, adni a kapupénzt, és felvitetni magam a lifttel, általa, a 3. emeletre...
(aztán elköltöztek, nem lehetett valami kellemes felcipelni a tüzelőt a 3.-ra a pincéből) vajon most milyen fűtés lehet a házban? És látom a kapunál, hogy -házmester helyett- hogy s hol működik a társasház közös képviselete, ügyfélszolgálati irodával... és persze, alatta, a kaputelefon...)
emlékszem, egyszer riadtan telefonáltam Feri bácsinak a körútról, hogy "eltévedtem" , egy idő után, mint aki körbe-körbejár, elkezdtem látni ugyanazokat a kirakatokat. Felhívtam hát riadtan, (egy telefonfülkéből) SOS-sel, hogy jutok el hozzájuk? mondtam, hogy a November 7 téren vagyok (ez az Oktogon), hát akkor csak egy ugrásra azaz 1 villamosmegállónyira vagyok tőlük, hallottam a megnyugtató és derűt keltő választ... hát most, nem a körúton, hanem a vele párhuzamos utcában, a Zenekadémia főbejáratánál indultam el gyalog
(itt, előtte elhaladva, a másik nagybátyám: Laci bácsi) mindig megemelte a kalapját...)
és egész meglepődtem, hogy pár szobor mentén (József Attila, Liszt Ferenc, Ady Endre) el is jutottam, nagyon rövid idő alatt, az Irók Boltjáig, az Andrássy útra, aminek az elején a Oktogon...
Az Irók boltjában azaz az egykori Japán kávéházban pedig Laci bácsi jutott megint eszembe, hiszen ott ő is sokat megfordult, még régebben, fiatal táncosként,...
jó nagybátyáim voltak... gondoskodók, érdeklődők, segítők, törődők...
hiányoznak...
de az emlékük , egy kis városképi besegítéssel is, velem marad...
(a harmadik nagybátyámé is, - ő ment el leghamarabb közülük, de ő egy városban lakott velünk, 14 éves koromig, az általános iskola befejezéséig, akkor mentek külföldre, és az ő ajándékaként nyaraltunk (egy kivett IBUSZ szobában) azon a nyáron anyukámmal Balatonbogláron... de ők már addigra Rómában... Vigasztalhatatlan voltam, voltunk, emlékszem... Annyira véglegesnek tűnt az elutazásuk. De nagybátyámat: Gyuri bácsit, akivel korábban bármikor összetalálkozhattam a makói utcán, -s most sem tudok elmenni úgy az Úri utcába (akkori Dózsa György) a házuk előtt úgy, hogy ne gondolnék rá - már nem is láthattam soha többé...)
Már egyikőjüket sem...
Csak azok a régi házak, utcák maradtak emlékidézőnek...
aliz2. :: 2012. febr. 9. 2:07 :: 2 komment :: Címkék: Budapest, elmélkedés, emlékezés, MAKÓ, rokonok
