március 15.re a Forgató együttes Petőfi táncjátékot mutatott be, kiegészítve gyomaendrődi hagyományőrző táncosokkal s profi színészekkel, énekesekkel engem - mint mindig- most is zavar a play-back, különösen most az eredeti hangzásokkal keveredve, amik szükségképpen gyengébbek is voltak de igazán…

A film olykor képzőművészeti érték, olykor duplán a Vermeer festőről és (képzelt?) modelljéről, szolgálójáról szóló film mindenképpen az, sokszorosan kedvenc műsoraim tévében az emberi megnyilatkozások, az interjúk de most revidiálnom kell magamat, marad az "ember" érdeklődésem középpontjában, de…

meghalt ElizabethTaylor több filmben is láttam... de a legemlékezetesebb az az 1965-ös film volt , amiben a "The shadow of your smile" A mosolyod árnyéka c. dal hangzott el...  És most, ahogy felidézem, az ő szép mosolyában is mindig volt valami szomorúság vagy "árnyék"..      "A mosolyod,…

  a számítógépről oldalra s felpillantva a tévéképernyőn egy öreg apácaarcot látok, s abban a pillanatban mögötte Zefirelli 14 éves ragyogó Juliáját. És elképedek. Hogy is lehet ez. Annyira más és mégis ugyanaz az az arc.  És megráz. Nem, mégse lehet. Megnézem a www.port.hu -n, mit is látok, kit is…

  ...hová tűntetek? nehéz a szívem... "Milyen érzés látni a régi házunkat?"- fordul hozzám egy régi tanítványom az ételbár pultjánál, ebédünkre várva. - Hát, összetett, furcsa- mondom. Szép bútorok vannak benne - vígasztal.(?)- Hát én még nem merészkedtem a bútorbolt belsejébe, lányom…

van, amikor összeérnek a dolgok, és egymást kijavítva is magyarázzák, kerekké téve a szögletest, szabályossá a szabálytalant, elfogadhatóvá az elfogadhatatlant, állítássá a tagadást... csak ki kell várni, néha nem is olyan soká, ha sürgős a korrekció, jön is hamar... volt egy - utólag…

no, ettől is elszoktam már... szavalóversenyek, pedig valaha - a legkülönbözőbb formákban s szerepekben - szinte állandó része volt az életemnek ugye először is a magam diákkorában vettem részt szavalóversenyeken... emlékszem az Ady emlékezetével (Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel…

tegnap a könyvtárban - míg a fénymásolóra vártam - találtam egy pár olvasnivalót, így végiglapoztam a szegedi Polner Zoltán "Időtlen szegedi képeit" is - egy kis papírkönyvecskét, ami egy-egy barnás árnyalatú régi szegedi fotó mellett, egy-egy négysoros odaillő verset tartalmaz... (ki tudja, mi volt…

    Kertész Péter blogjában találtam... az öregedésről , a kivételről (aki nem..), a kedvenc szinészemről, akinek emléke örök, mintha nekem írták volna, azt nem irhatom, hogy mintha én (én nem csináltam meg vele azt az interjút, -valószinű ifjúi (és "lányos", félszeg-gyávaságból- amit pedig…

"Ha majd öreg leszel..." hallom a tévéből a jól ismert, de egyre ritkábban hallott, különösen sokszínű, tartalmas hangot, s látom az (épp ma!) 20 éve már meghalt színészt, egykor  szinész-ideálomat: Kálmán Györgyöt, már öregnek, ősz szakállasnak, de a film jóvoltából megtévesztően élőnek.  Élőbbnek,…