...hová tűntetek? nehéz a szívem...

"Milyen érzés látni a régi házunkat?"- fordul hozzám egy régi tanítványom az ételbár pultjánál, ebédünkre várva. - Hát, összetett, furcsa- mondom. Szép bútorok vannak benne - vígasztal.(?)- Hát én még nem merészkedtem a bútorbolt belsejébe, lányom mondja , egyedül ne is... mégse az a lakás lenne a látvány, amiben több mint fél évszázadot éltem, - ő meg a gyerekkorát - majd ő, egyszer bekísér... De Szegedre menet a buszból, mindig kinézek, jó, hogy ilyen szépen restaurálták az épületet...mi nem tudtuk volna - Igen, igen , csak neki az a szép zöld, kovácsoltvas kapu hiányzik - mondja - az olyan szép volt!

Hát igen! Hova lett az a kapu? Pedig az is az - elvileg- védett homlokzathoz tartozott! (meg se mertem még kérdezni az új tulajdonostól)

És hova a kert? - (parkoló lett.)

Könnyű emlékek , hová tüntetek?

évtizedekkel ezelőtt ezzel a József Attila sorral kezdtük diákszínpadosaimmal a róla, neki? szóló összeállításunkat,... már az asztalomnál meséli régi tanítványom, hogy a napokban Hobo műsorát látta-hallotta, s benne ezt a verset, és csupa olyat, ami a mi összállításunkban is elhangozott  annakidején, '72-ben(?) - vagyis a szeretetre vágyó J. A . verseit (Jaj, szeressetek szilajon volt a mi összeállításunk cime, és a Szabad ötletek jegyzéke egy keresztmetszete volt a vissza-visszatérő kerete a verseknek - ami akkor még meg se jelent (csak a Gyertyán Ervin J. A. ról szóló könyvében röviditett, szeliditett változata) - )Hiába, mindig igazol az idő - csak az adott jelenben tűntem mindig "meghökkentő"-nek - pedig csak  előresiettem - s talán mégse eléggé?) (Szalma Tomi -színésszé lett narrátorunk - emlegette is egy makói pódiumbeszélgetésben "színvonalas" műsorunkat... mi meg most azt, hogy szegény elájult az első próbánkon, új ember volt nálunk, nem lehetett hozzászokva a tréningjeinkhez... tanári-színpadvezetői pályafutásom legmegrázóbb élményét okozta ezzel, de szerencsére csak pár másodpercig tartott - a műsor hatása úgy látszik, s szerencsére, tovább...

láttam-e a XXI. századot és benne Juhász Ferencet? - kérdi egykori szinpadosom. Jaj, csak az ajánlóját. De láttam nem rég életben az Újszegedi Művházban... nagyon összement. Nagyon el lett felejtve...a 20 éves korban kapott Kossuth díja óta... Hát rég volt már az is, amikor a színpadon bemutattuk a Szarvassá változott fiú kiáltozását, a titkok kapujából! Kocsis Gyuri volt a "fiú", később ő is szinész lett... ( kicseréltük a telefonszámainkat, de mire beszélgethettünk volna, fogta magát és meghalt!... )

Kellene szervezni egy találkozót! Az érettségi találkozók mintájára - de csak a színpadosoknak - jut eszembe.

Tényleg, össze kellene írnom a neveket, kikutatni a címeket... megkeresni őket. Olyan igazi család voltunk, változó összetételekkel... (elsősök jöttek, negyedikesek mentek.... )

"...hová tűntetek "

Van két fényképes eseménynapló róluk, velük, előveszem...

...emlékek

"...védjetek meg engem"