nem tudom, mi történt ma... olyan sokan kerestek telefonon - és találtak is, mert hogy itthon voltam... régi barátném, még kezdő tanárkoromból kolleganő, aki már rég a fővárosba költözött, hagyott is üzeneteket korábban, de minthogy hivatalból megváltoztatták az üzenetrögzítés mikéntjét, és levették…

 délben az "ételbár" ma igazán kitett magáért; olyan finom marhapörköltet, köménymagos burgonyával, uborkasalátával - nomeg  húslevest, és citromos teát... ebédeltem, hogy csak na...! igazi ünnepit - hanem  előtte a "kirakadóvásár" szánalmas, semmi nép- vagy kézműves.. évről évre egyre…

   pár nap múlva lejár a határidő, amit kaptam beszámolóm megírására a helyi folyóirat szerkesztőjétől... pedig az esemény már vagy 2 hónapja megvolt: az 50 éves érettségi találkozónké. Blogbejegyzést irtam is róla - csomó fotóval - ízibe. Talán a cikket is előbb kellett volna. Közvetlenül utána…

  MEGHÍVÓ-t kaptam. a Polgármesteri Hivatalból, személyesen. Pedagógusnapi ünnepségre. Különben nem is jutott volna eszembe, hogy június első vasárnapja : pedagógusnap. Makó város önkormányzati képviselőtestülete  szeretettel hívott és várt  a pedagógusnapi ünnepségre, a Hagymaház…

    ülök a távolsági buszon, az előttem levő négyes szék ablakánál egy méhecske döngicsél, amúgy semmi különös, a következő falunál sokan leszállnak, a mellettem ülő is, meg az előttem ülők is, mivel már felálltam, átülök a kényelmesebb, négyszékes helyre, ahol jobban el tudok férni (tele vagyok…

 meghalt Brutyó Margit, osztálytársam, az osztálytalálkozóink (utolsók kivételével) lelkes szervezője! covidban természetgyógyász is volt, úgyhogy nem vagyok benne biztos, hogy felvette az vakcinákat...(de ez más kérdés) ma róla álmodtam mentünk az utcán, és csak úgy, mellékesen, megjegyezte,…

tegnap este esett az eső (majdnem hó), már vissza is kanyarodtam a biciklimmel, de aztán újra jó irányba fordultak a kerekek, a könyvtár felé, a hátsó sorokban még bőven volt szék, egyikükre akartam ülni, közben jött régi kollegám, ő még aktiv történelem tanár (de mennyire az!) neki mondták a…

másfél éve kezdtem így egy bejegyzésem( http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/03/24/S_Atilla/nem ) *: "nem akartam rájönni rögtön, kiről szól a borzasztó hír, először úgy írták, hogy "egy fiatalember..." aztán, következő napi hírben már a vezetékneve kezdőbetűjét az utónevével: S. Attila, a…

ősszel a két ünnep közt "kötelező" kimenni a temetőbe..., de ha nem lenne az, akkor is, ilyentájt, most különösen, kívánkoztam ki, anyu (sírjá)hoz... tudom, hogy nem ott van, ami " örökké " "van" belőle, mert az nincs se helyhez (se időhöz ) kötve .. bár egyszer ott jött a "löajlom voed"…

  mint a kaleidoszkóp szines kristályai úgy állnak össze mások emlékeiben a képek rólunk... rájuk csodálkozva hallgatom, mintha nem is rólam  szólnának, anyuról is!  különösen annak a volt oszt társnak az emlékképeit, akivel (és hugával) óvodás koromban voltam a legszorosabb barátságban, tán…