a jubileumi ünnepségek 3. napja ma az iskolaépületben illetve udvarán zajlik 50 éves az iskola, amely Bartók nevét felvéve, ének-zenetagozatú lett , de maga az épület, a Szegedi utcán, rég áll - úgy is hívtuk hajdanán : Szegedi utcai iskola... (az utca, ahol laktunk is...)  régi emlékek ébrednek…

 találkozóra készülünk az osztálytársaimmal.az 50.-re! mert hogy fél évszázada érettségiztünk. bizony. ez, akárhogy is nézem , nagy idő.... "hős harc az élet, és megélni szép..." meg megérni ezeket a találkozókat... de már 7-en biztos nem tudnak eljönni... emlékszem, amikor anyukáméknak volt…

  SÁRI   2012. nov. 14. becsöngetett a kaputelefonon volt osztálytársam, együtt jártunk az általános iskola utolsó két osztályába, és később a gimnáziumba is... újabban - hogy ritkulunk - évente találkozunk szinte, itt is ott is... (már akik...), egy éve hozzám jutott tőle rejtélyes úton…

    a Gödör nevű étteremben, egykori kollégiumi épületünk alagsorában, ültük körbe 11-en az asztalt, abban a különteremben, ahol valamikor presszórész volt, ahol minden vizsga előtt megittam a kabalakávémat, és csak akkor, hogy jól sikerüljön, (mint ahogy a felvételi is, az…

  Unokabátyám 60 éves találkozójára nem tudott eljönni Kanadából, viszont írt egy email-üzenetet az osztálytársainak, 3 fényképcsatolmánnyal - amit - kinyomtatva - elszállítottam nekik. A kéréssel, hogy a címeiket megkaphassa.- Sikerült még a kezdés előtti percekben a gimnázium épülete előtt…

   ezek mi vagyunk, 60 éve érettségizettek (igaz, eddig se nagyon hivtuk a tanárainkat, mig lehetett volna, most már csak egyetlenegyet hivhattunk volna, de róla is megfeledkeztünk vagyunk magunknak, s egyre kevesebbem megrázó volt hallani hogy már 17-18an nem lehetnek köztünk, (én 11-12nél…

 telefont kaptam osztálytársamtól, aki minden találkozónkat is szervezi, hogy nem tudja, tudom-e... nem tudtam, de teljesen váratlanul nem ért a nagyon szomorú hír, hogy meghalt Gruber Gyurka, hogy már nem 10, hanem 11 osztálytársunk nincs köztünk. pár hónapja, az 50 éves találkozónkon , a…

    lányom 5 éve érettségizett, ime a tablójá, találkozunk 2008-ban (most) én nem tudtam elmenni az 5 évesemre, de azóta rengetegre igen - mert mi nem csak 5 évenként találkozunk, igaz, mostanában ki-kihagytam egyet egyet, mert nem a giminkbe szervezték, sőt, nem is a városba... az 5 évesen…

  2008. julius 20   az átkelőn - Makó egyetlen lámpás- átkelőjén toltam épp a biciklim, amikor megláttam az átkelőn merőleges úton, nagyléptékkel babakocsit maga előtt toló "madonnát"... aki valakire-valamire emlékeztetett egyből , egy festményre? - és nem is annyira önmagára - vagy legalább is…

   Az Irók boltjába lépve rögtön Updike ötlött a szemembe. Nocsak. Új könyve?! novelláskötet: Apám könnyei címmel.     A Kentaur óta kerestem már "ezt" a könyvet, ez megint "az én Updikom", rögtön láttam, most itt e posthumus könyvbe lapozva... Költői, nosztalgikus, érzékeny, szívhez…