ezek mi vagyunk, 60 éve érettségizettek (igaz, eddig se nagyon hivtuk a tanárainkat, mig lehetett volna, most már csak egyetlenegyet hivhattunk volna, de róla is megfeledkeztünk

vagyunk magunknak, s egyre kevesebbem

megrázó volt hallani hogy már 17-18an nem lehetnek köztünk, (én 11-12nél elakadtam) s akik még élnek , azok  közül is sokan betegség miatt nem vállalták az eljövetelt, és ahogy elnéztem magunkat, makkegszséges nemigen volt köztünk (tán egy-kettő, de félek az is csak látszat)

78 évre nehéz annak lenni, bár valóban páran még dolgoznak is!

anyuéknak már nem tudtam megszervezni a 60, találkozót, egy oszt társa kért volna meg rá, de nemigen volt kinek, anyu is akkor ágyban fekvő volt...

bevallom úgyis indultam el a találkozóra, na nézzük meg mit rontott rajtunk az idő (pedig csak 2 év alatt)

volt mit,

de hagyjuk (én ezért inkább magamról nem is beszéltem), viszont jókat beszélgettünk

remélem találkozunk egy év múlva!

(bár éjjel is lett egy kis ételmérgezésem, (nem az ottani ételtől) de megmaradtam :) (egyelőre)