Pár éve, a születésnapomon, születésnapi ajándékként, elmentünk lányommal a Hagymaházba. Zorán koncertre. Óriási élmény volt. Igazi. Elég magasan ültünk , fent, és emlékszem még a színes fénypászták is élményszerűek voltak, amik szinte áthatoltak szinte rajtunk, a szinpadig. Ahol olyan gyönyőrűen,…

  na végre, újra itthon a gép, felmelegedésmentesen... kicsit hosszabb ideig tart a bekapcsolása, meg én másmilyennek - hosszúkásabbnak - tartom a betűformákat  (itt is!) - de amig képernyőn kívül nem látom másnak a világot, mint eddig - addig nem lehet baj... mint nyugtatott előbb a lányom. (ti.…

  tele vágyakkal zokog a lelkem szerető szivre sohase leltem zokog a lelkem...   megdobbant a szivem, régi emlékekre rezonált, , a könyvtárban a József Attila múzsáihoz irt verseket idéző műsor kezdő mondatára... és végig hevesen dobogott hiába Attila örökké ezt tesz velem, ő örök…

  úgy terveztem, a Hagymafesztivál előtt, amin fellépett Gerendás Péter is , hogy elviszem a Memento c. lemezét, dedikáltatni, különös tekintettel a Százéves pályaudvar c. dalra, ("Vannak idők , mikor menni kell....mikor feltűnik a ház falán a jel...)aminek melódiájától, szövegétől régóta nem…

azaz miket is beszélek itt?.. minden évben van már jóideje, csakhogy az idei igazán igazira sikeredett... és ez most hétvégén volt, tehát még azért ne legyen legenda! pár képen próbálom érzékeltetni a hangulatot (ami nem mindig az én számize vagy izlésem szerinti, pedig szeretem a hagymát...de a…

  ülök a Gozsdu udvarban  két -már várt - Makkabi kiadós könyv bemutatóján. Az egyik egy új kabbala könyv: E. Hoffmann: A ragyogó fény útja - könyv a zsidó misztikáról és a modern pszichológiáról (mindkettő érdekel külön is, együtt meg különösképpen, a másik meg, szintén egy régi-új könyv ;…

  míg lányom - mint kiderült - a SZINen rekedtre énekelte a torkát a port nyelve a Quimby koncert közben, én a kanapémon, félig álomban, de biztos, hogy a fellegekben járva egy váratlan ajándékkoncertet kaptam a tévétől (miután épp azt olvastam a "Vonzás törvénye" c. könyvben, hogy milyen…

ez a csönd éve volt...   ez a csönd éve...lett   amikor vége az utolsó dalnak is...       Amikor vége az utolsó dalnak is, Az utolsó hang is szétfoszlott már, Magányos tárgyak, az elhagyott színpadon, Fölborult székek, és konok homály. Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk…

   már épp ki akartam kapcsolni a rádiót amikor felhangzott a kórus és olyan ismerős érzés öntött el, hogy csak na, betéve tudtam a dalokat hát persze, kórusban énekeltem én is valamikor (ugyan mit nem csináltam valaha)  de olyan elemien ismerös volt, belőlem jött, kicsit énekeltem is velük…

két fa dől egymásra , de ki tart kit az egyik élőbb gondolkodik mit érez  nem tudom de hogy sokat az biztos... ma már csak egy fa állhat ott az élőbb kidőlt nem gondol semmit nem érez semmit csak az itthagyott dalait vajon az a másik fa sír-e utána:mint mi