Pár éve, a születésnapomon, születésnapi ajándékként, elmentünk lányommal a Hagymaházba. Zorán koncertre. Óriási élmény volt. Igazi. Elég magasan ültünk , fent, és emlékszem még a színes fénypászták is élményszerűek voltak, amik szinte áthatoltak szinte rajtunk, a szinpadig. Ahol olyan gyönyőrűen, meghitten, átéléssel muzsikáltak... Szivbehatolóan.
Most váratlanul a tévében lepett meg Zorán koncertje. Azóta eltelt pár év. Még érettebb lett. És még szivbehatolóbb a muzsikálása. És most, így is, nagy élmény volt! Megint születésnapomhoz közeledvén. Szép, váratlan ajándék. Köszönöm szépen...
Olyan komolyan, elmélyülten játszik, (majdhogynem "dolgozik") mig zenél, aztán olyan jóságosan, szeliden mosolyog, ("majdhogynem" az elégedett "munka" örömével,) "köszönöm szépen" - mondja. A közönségnek?, de nem csak... Köszöni szépen... Kinek? Mit? a figyelmet? A tapsot? A sikert? Hogy ilyen élményben részesülhet és részesithet? Mi (is) köszönjük...! Én köszönöm neki és mindazoknak, akik a dalokban vannak, a szerzőknek, a zenésztársaknak, énekeseknek... meg még valakinek-valaminek, annak amit-akit(?) épp a zene közben vélünk jobban megközeliteni... (meg a youtubnak is, hogy legalább a dalokra emlékeztetőül valamiket felrakhatok, ha nem is ugyanebben az előadásban...)
aliz2. :: 2011. jan. 9. 0:49 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: ünnep, zene :: Címkék: elmeny, emlek, tevemusor, zene
