álmos vagyok, tegnap el is aludtam, pont itt , a gép előtt, ültömben, egy videot néztem-hallgattam pedig ...akkor aludjunk?!, Gerendás Pétert, interjút adott, gyönyörű dalokat énekelt közben, szimpatikusan, figyelemreméltóan beszélt, és mégis, a csendre ébredtem, mikor már végigment a program.. most hallgattam végig, most, de most is mindjárt alszom, nem Gerendásban van a hiba
különben ha álmos az ember , aludjon!
igaz?
(meg ha éhes, egyen; ha szomjas igyon... stb. ha teheti)
természetesebben kellene élni!
jobban odafigyelve a belső szükségletekre is
bár, mondjuk, most az is "belső szükséglet" volt, hogy végighallgassam ezt a videoprogramot .
lehet, hogy altatózene szerepét is betöltötte?
Akkor aludjunk, de előbb még keresek, és iderakok egy gyönyörűséges dalt:
http://www.youtube.com/watch?v=gUAKd8zEGHI
az említett friss videón már magyar forditásában énekelte!(közben felkerült a youtube-ra ez is, íme: http://www.youtube.com/watch?v=aVJ53eM4CaE ),
és itt egy régebbi felvétel arról a
"Százéves pályaudvarról", amit csak említettek, de ott nem hangzott el...
Ne legyen -újra- aktuális , vagy máris az?: "Vannak idők, mikor menni kell, mikor feltűnik a ház falán a jel (...) elbúcsuzom, elbúcsuzom / ez a föld már nem az én otthonom/ Elbúcsuzom, elbúcsuzom, / de a szívemet örökre itt hagyom. De a szívemet örökre itt hagyom."
---------------
U.i.:Micsoda "szinkronicizmus"! Miközben egy kicsit azon rágódtam, jó e a bejegyzésemnek ez a cím: "...akkor aludjunk?!" vagy... ?, a mai ( 04.18.) ÉS -ben ovasom Pályi András Latinovits él c. "Hollán utcai jegyzetét", József Attila megidézésben megerősit benne:...
"Most pénteken ő (ti. Latinovits volt a Hollán Ernő utcai antináci demonstráció fő szónoka, persze hangfelvételről. József Attilát mondta, egyiket a másik után, amúgy a költészet napja és születésnapja apropóján. Eszembe se jutott, mikor odamentem, hogy József Attila és Latinovits kedvéért mennék; ám ahogy ott álltam, és letaglózva hallgattam az ismert és most mégis újként zengő, versbe foglalt jajkiáltásait az emberibb létért, az erőszak, az ember ember általi megnyomorítása ellen, jajkiáltásait önpusztító ostobaságaink és nagy manipulátorainktól átvett élethazugságaink miatt, egyszerre rádöbbentem, hogy valóban itt van velünk. Hol másutt is lenne? Ő, aki mindig , minden nagy versben meglelte az isteni szikrát (...) , úgy ejti ki ezen a több évtizedes felvételen a Külvárosi éjt záró profán imádságot, hogy az, miközben a kordon másik oldaláról a Ria, ria, Hungária! harsog, kész politikai helyzetjelentésként cseng a Hollán Ernő utcában, 2008. áprilisában: "Az éj komoly, az éj nehéz. / Alszom hát én is testvérek./ Ne üljön lelkünkre szenvedés. / Ne csípje testünket féreg."
"Alszom hát én is ..."...
aliz2. :: 2008. ápr. 17. 23:18 :: 2 komment :: Címkék: elet, zene
