megint felfedeztem a Virágzabáló-fotómat, amit eredetileg a blogomban, a könyv szegedi  bemutatója alkalmából (múltkor a szegedi  Darvasi konferencia műsorfüzetén) de most, kitörve a vidékiség (szegediség) korlátait  a Literán - a Láthatás rovatban ezzel harangozzák be a ma  esti m1 tévében…

  nem tudtam hirtelen milyen jelzőt tenni egy tudományos konferencia elé, mint ezt: "élő" - lehet , hogy azért is mert szokatlan módon -szerencsére- élő író (Darvasi) munkássága a tárgya, de valóban mi sem állt távolabb ettől a 2 napos izgalmas tanácskozástól, mint az unalom, az öncélú, száraz…

 tegnap a kollektív blogunkra megírtam a "Játékaink"-ról szóló kitűzött feladatot, s ahogy fel akartam tenni egy archív képet rá - egykori babamagamról), bekékült a szöveg, és utána egy klikkelésre -természetesen -eltűnt az egész...) megrázó élmény volt. majdnem olyan mint mikor bemegyek egy üzletbe…

   az ősz lett  (egyik) főszereplője lányom záró netnaplóbejegyzésének..., még ezen a szép, festői fotón is, amit a ködös tejfehér Dobogókőről Budára megérkezve  készített a mobilján, tegnap dél körül...     a napló még tegnap este fel is került a litera…

valaki -olvasom - azért hagyja abba a blogolást az 500. bejegyzése után, mert fél, hogy elkerülhetetlen ismétlésekbe bocsátkozik... én is eredetileg (tán épp ezt elkerülendő 1 évesre terveztem csak a blogirást, de nem tudom abbahagyni, pedig különösen az évi ünnepnapok körforgásos ismétlődésekor…

z a bejegyzés valószínű kurta lesz, u. i. úgy íródik, hogy az orromon egyensúlyozok egy szárnélküli okullárét, ami még első szemüvegeim egyikének maradványa, azaz kb. 1 dioptriás szemben a mostanában használatos 3,5-sel, amit viszont ma sikerült elvesztenem vagy elhánynom - mindegy, de tény,…

Azt hittem rosszul látok, egy ifjú iró blogjára tévedtem, s ott olvastam: tegnap Bergman, ma Antonioni... Aztán később kiderült, mégcsak egy nap sem volt kettőjük távozása közt. Egy napon mentek el...  a filmművészet e két óriása. Akik már nem igen voltak jelen.... Antonioni az ifjú blogíró számára…

  "UTÓKÉPEK"  a - pár nappal ezelőtti - július 4-i bejegyzéshez... most kaptam egy CD-t a Kecskeméti Ármin Egyesület elnökétől, helytörténészünktől, aki        vezette a makói kirándulást, de átjött Vásárhelyre is a "mezővárosi zsidó napok" program alkalmából, és remek fotókat csinált lányom…

 apátlanul - nem egyedül a     90éves Ferge Kecskeméti Zsuzsával életútinterjú--- leghamarabb még a felrakás idején, éjjel hivta fel rá figyelmem bloggerina társnőm,  eme szavakkal: Most néztem meg Ferge Zsuzsával a beszélgetést, 90 éves kora ellenére csoda friss szellemű. Ajánlom, ha még nem…

   nem tudom, ki hogy van vele, de van ebben valami félelmetes pár napja (azaz pont  27-én)  feltettem a holokauszt emléknapon egy szövegem (Ime) ..nem csináltunk semmit...! ..ez a töredék mondat hangzik el sirósan-dacosan egy 4 éves tündéri kisfiú szájából, miközben anyja vonszolná…