20 perces késéssel kapcsoltam be a filmet, de még épp eleget láthattam belőle..Roman Gary életének első 40 évéből...kb 10 éves lehetett, ahol bekapcsolódtam...tulajdonképpen anyáknapi gratsz volt !Sírós-nevetős hatású - mit a legjobbak! Főszereplője legalább annyira az anya, mint a fiú... Egy…

  1.anyák napja már tegnap este kaptam lyányomtól egy beszélő-zenélő-mozgó képeslapot (animációt?) kettőnk fotójával. (ami még lánykorában készült, 3-4 éve - amivel én csak jól jártam.) Hát nagyon meghatódtam. És  nem birom ki hogy az üdvözlet (greeting) halvány mását ne rakjam ide is.…

    holnap május 1 és vasárnap, azaz május első vasárnapja:anyák napja A Sparban (húsvét után, azt felváltva) több polcnyi ilyen-olyan árú halmozódik az Anyák köszöntésére... nézegetem, és csak "menet közben" jut eszembe, annál megrázóbban, hogy nekem nincs kinek vennem....s jaj, már 33 éve!!!!…

   ezeket a képeket most kaptam emailon Kanadában élő unokanővéremtől, szeptemberben készítette lányomról és rólam, Budapesten, mielőtt visszarepült... kevés  közös képünk van lányommal, úgyhogy megörültem nekik, gondoltam felteszem ide is, (bár erre engedélyt illene előbb kérnem,…

    ez a könyv került a kezembe, miközben egész mást kerestem (Az akasa krónikát) - aztán belelapoztam, megvettem, mindkettőt. Előtte való nap lányommal néztük, hol kapható (a másik) (Édesviz kiadós) - hát az Irók boltjában mégse.... a Libriben igen. Lányomat sose érdekelték az ilyen jellegű…

  no, jó... üres a postaládám... eddig azért minden évben erre a napra, (már pár nappal előbb) megbízhatóan és pontosan várt egy képeslap régi iskolámból, munkahelyemről, a névnapom alkalmából, köszöntés... most meg semmi... (?!) magam is elcsodálkozom  magamon; ezen a kicsinyes berzenkedésemen,…

ma itthon, holnap megint Szeged lesz - megint iratpótlást szállítok be - bizonyos beadási határidőkhöz ... és főleg - délután megint a Grand cafe, ahol lyányom is felolvas -  több fiatal szegedi költő-író között, egy Cocteau film után, Bálint- napi kultúrprogramban de ő csak péntek délután jön…

a gyerekkorom egyik félelemforrása volt. ott állt a nagynénémék egész falakat beboritó könyvespolckolosszusának közepetáján, dominálva azt. sőt a egész szobát, félelmetes komorságával és művésziségével, szomorúságot árasztva és igen, félelmet, szorongást keltve bennem. szorongást, igen, mert nem is…

  egész nap előre nem várható hivatalos, testileg-lelkileg fárasztó ügylet(ek)ben szaladgálok (már amennyire a jobb lábam engedi) - függőben hagyva a hazautazásom időpontját,- ami már eddig is tolódott - hiszen csak 1naposra terveztem, s máris 2 lett belőle, - most  attől függ, lesz-e 3(netán4)…

  nem tudom, hogy miért félünk attól, ami "személyes", hiszen személyek vagyunk, valamennyien , és ne legyen semmi idegen tőlünk, ami "emberi"... mióta tudom, hogy a személyiség, a "megfigyelő" még a fizikai méréseredményekbe  is - akaratlanul is - "belejátszik", módositva azt, s hogy egyszerűen…