A rokonoktól visszaküldött leveleimbe olvasgatok bele többnyire anyu hosszú, szépírású leveleit olvasva bár az én nevem is mindig aláirja  Dusi és Juli - rimelve és fel is ment, a nemirás alól, annyi a dolgom (sokszor nem is vagyok otthon) ennél se, nem is olvastam(csak most) hogy mit is irt…

AZ EMBER NE mondjon magára sose rosszat (ne bélyegezze meg magáét) (mert  vissza is élnek vele...meg a szó megmarad... stb) de tegnap kibukott a számon, ami magamat is meglepett...és nem is gondolhattam teljesen komolyan, de     feltűnően zavar néhány szenzoros érzékenységem, pl most is…

 a KONYHÁBAN (SAJÁT VERS)     mostani felvétel a PIMtől de még a múltkori kötetből de én érzek valami nagyprózai erősödést a versekben, csak mintha a szűkszavúság (meg időhiány) ? nem engedheti hogy kibontakozzon jobban nem baj. A vers önmagában nézve - értékesebb is. Kis ékszerek. és…

   végre, végre lementem a Marosra szinte egész nyáron nem, félve a kánikulától pedig az odavezető út egész kellemes, mert árnyas volt direkt hétköznapot választottam, tömeget elkerülendő, s elégedetten nyugtáztam is azt az egyetlen biciklit, mi a strand előtt árválkodott...bent se voltak…

 Reflexiók, nekrológok tömkelege Nádasról Érthető, nagyformátumú ember, nagy iró volt, egészen egyedülálló hatalmasság Ilyen , hasonló se lesz több, Valami ilyesmit mondtam lányomnak is, aki tiltakozott, de ő akiket emlitett (még ha fiatalabbak is) nyomukba se járnak, egy lapon nem lehet őket…

 végre tudom, mikor temetik (ált iskolai) utolsó tanáromat mert el akarok menni rá, szimbolikusan is..(.a többiekre is emlékezve) a József Attila utcai temetkezési vállalat kirakatában láttam meg, ebédre menet, a tűző napsütésben csak ez a lap volt most kint, szokatlanul     annyira sütött…