a tegnapi napsütés örömére (aminek mára nyoma sincs, ledobtam magamról a fekete cuccokat (már nagyon untam és nyomasztott a nehéz fekete kabátom- újat is feketét vettem, az könny, de hatalmas, ormótlan - azt nem is igen hordtam:(

a sötétzöld (ámbár szeretett ősrégi  kalapom is fotókon feketének látszott

azt is felcseréltem egy vadonatúj drapp műszörmésre (aminek annyira nem is jó a fazonja)

a drapp kisbundám már megint tisztitatni kéne, (de már kezdtem kihizni, most csodálatosan össze tudtam gombolni az egy drapp!!! pulóver fölött, úgy látszik kicsit fogytam, ami nem is baj) a drapp hosszú kötött sálam meg ősrégi, nadrágom is egy kuszaság, ez nem régi,  de drapp.. csak a cipőm ,  kesztyűm és táskám maradt (egyelőre) fekete...

jólesett a kivilágosodás

csak az volt baj, hogy hiába sütött a nap egyre hidegebb volt kint.

hiába a drappulás...

a kutya nem eszi meg a telet

 nem eszi meg a telet - ezzel szemben a gábli üresnek tűnő belső termébe (törzshelyemre)  menet szinte a semmiből a lábam körül ugrált a sarokból kiszaladva hanyag gazdája mellől, aki nyugodtan laptopozott kantár nélküli kutyájára szemet se vetve...

megijedt a kutya - mondta - hát én is... mst sajnáljam a kutyát?!

ki is mentem a kinti terembe, ahol meg persze fáztam...

lehetne már lassan igazi tavasz! de hol is van az  még?!

(egyes megyékben havazik!)