délelőtti telefonhivás. Szokatlan, Rossz érzés suhan át rajtam...Csak nincs valami baj:
de, van! Osztálytársam hiv. Szomorú hirrel (mint mondja) , megint...
megint elment egy osztálytársunk, Csaba!
már beteg volt, kliniikán egy ideje... de mégis persze hogy megdöbbenek!
különösen, amikor mondja osztálytársam, hogy a fiúkból már alig vannak...
nem is tudok mit mondani
"csak" szomorú vagyok!. Nagyon.
Most hirtelenjében, csak ezt a csoportképet találtam, az osztályunkról, Csaba bal oldalon, fölöttem, , legfölül áll. Mosolyog!
