Hát a MI van Tomival c film részbeni nézése alatt ramatyul voltam...
Végignéztem a film eleji családi jelenetet (az ittas Sanyi és értetlen családja közt vérig menőt) , s kitántorogtam a moziteremből (maradtak még a nézőtéren hérman)
azt hittem, hogy a brutális jelenet és asszociációi készithettek ki,. kint jól is voltam, kis idő után visszamentem,s megint bent ugyanolyan rosszul lettem, pedig igazán békés jelenetek következtek... mig aztén rájöttem, hogy rosszullétem oka nem a látott tartalomban keresendó, hanem a formában,a film technikai amatőrségén, hogy homályosak a képek, hogy illeg-billeg a kamera (mint a Táncos a sötétbennél, (amit szintén otthagytam), de ott dramaturgiai funkciója volt...vagy itt is? hiszen a részegség metaforája is lehet, ez a bizonytalan kameraállás, mindenestre nem kockáztattam tovább, összeszedtem kabátom, sapkám, táskm, és végleg elhagytam rosszulléteim szinterét. Aztán, kint megint már teljesen jól voltam
tényleg jobb lett volna, ha a látogatottabb filmet nézem meg, ahonnan özönlöttek ki elóttünk (Ma este gyilkolunk)... (de elkerülte a figyelmem)
ugyhogy nem tudom mi van, mi lett szegény Tomival, aki már hanyagolta a z alkoholisták összejveteleit, és az ő kereséséről szólt ez az ingatag képiségű film....
nem fogom megtudni
de
elég volt, amit láttam belőle...
