nézegetem ezt a pillanatfelvételt legutóbbi műzliklubunkról (ami egy természetgyógyászati összejövetel, ezzel a lehetetlen reklámcimmel, s ami sokáig távolt is tartott tőle)

s látom , úgy ülök rajta, mint akit kiültettek

pedig önszántamból ülök itt, külön, oldalt, igy,,, igy érezve jól (jobban) magam, 

mindig, ez már a törzshelyem :)

úgyse jegyzetelek... amit hallok , megjegyezhető, egyszerű, néha azonban elképesztő is... de mindent nem "veszek be" :) (pl a körömpörköltöt se, aminek hasznos (zselatin!) hatásait ecsetetelgették épp) most)

most kicsit bosszantott is, hogy a szomszéd kiállitóteremben egy időben előadás volt, egy első világháborús katona könyvbemutatója, a háborúból küldött szinezett képeslapokkal, fotókkal,,,ez már a 4. ilyenfajta könyve, mit a hálás utókor - jelen esetben az unokák- kiadtak, az első , egy tényleg becses háborús napló, a másik ugyanez olasz nyelven (mit Doberdóban mutattak be), a harmadik , vékonyabb itthoni, héború utáni naplója, és most ez

belenéztem a foglalkozásunk után, még ott voltak..páran.. igazán szép szál legény volt, stramm.. s dokumentumként nagy érték lehet mindez , mi maradt utána (meg kellett volna vennem valamelyiket legalább, morfondirozok)...

(de a háború mint téma minden formában távol tart)

egyébként egyszer csak a mi természetgyógyász szövegelésünkbe belevegyült egy olasz népdallam... érdekes volt, csak rá tudtam figyelni   ..mig szólt.....

de igy legalább találkozott a két esemény, amin nem tudtam egyszerre jelen lennki! :)