kalandos úton, hátul-oldalt bejutottunk a Keribe...mert hogy a főépület kapuja újabban mindig zárva van

az aulában már álltak, kirendelt diákok, meg néhány más ember

a márványtábla előtt a múzeumig, a volt iskolaigazgató, aki most főigazgató és a mostani igazgató álltak

egy nagy fekete emléktábla ( Návaynak) mellett szerénykedik a Stenger Gizikéé, lehet, hogy giccsesnek tartaná, 

egyáltalán el nem tudom őt képzelni ilyen helyzetben, hogy megkoszorúzzák az emléktábláját..

na de ha valaki 100 éves , meg áldoz is az iskoláinak... igy dukál

nekem azért furcsa mindig, amikor olyanokkal történik ez, akikre én élőként emlékezem. Nagyon is!

és akármilyen szép beszédet mondanak róla, csak halvány és torz mása a valóságnak, s egyre inkább az... és mindenképp papirízű!