csudaérdekes könyvbemutatón vettem részt,
ami tán Makó egykori kiváltságos (szellemi, kulturális szerepének is köszönhető
Lator László könyvet mutattak be, posthumus, de ő is benne van a keletkezésben, várta is a könyvet....
gyerekkori fotói vannak benne, amit apja (a kárpátaljai egykori földbirtokos készitett), s hova nem térhetett vissza
valahogy az elveszett paradicsom v kert képei elevenednek meg LATOR LÁSZLÓ hozzá fűzött történeteivel egyetemben
---
rögtön megvettem a könyvet, aki árulta, arról kiderült, hogy Lator unokája (Anna), és jelen volt, beszélt is a fia, ifj Lator László meg a szerkesztó, aki a beszélgetéseket felvette, (Kemény Aranka) valamint Ferencz Gyózó a halálig hű tanitvány....
aki zárásul szenzációsan elemzett egy 76os verset, ami úgy fejeződik be, hogy mégse és mégis (a halállal)
(higgyűnk is benne hogy nincs vége a halállal
rokonoktól előkerült egy régi fényképezőmasina is, találgatni lehet, hogy tán ezzel készültek a felvételek(?)
(Dedikáltattam a könyvet, Timinek (sic) mert (igy) ismerik, és örültek neki, igy a távolból is
remélem az igazi Lator is, odaátról, odafentről...:)
