eltemették B.S-t és nem tudtam elmenni rá bár 9-kor fel is ébredtem, de képtelen lettem volna...
nagyon-nagyon sajnálom!
azt is hogy nem tudtam elmenni, de főleg a tényt, hogy eltemették (ha nélkülem is)
lélekben ott voftam, mint szokták mondani....
ilyenkor az ember saját veszteségét érzi mert önző lény lett
s jut eszembe, hogy már senki se fogja, nekem, olyan kedvesen mondani hogy Julika...
és nem fog sutyiban lefotózni (és elküldeni lányomnak) hogy bámészkodom a múzeumi tűzugráskor, hagymaházban kiállitáson, levéltárban előadáskor, menzán evés és elmerült mobilozás közben
és a zsidó temetőben sem - fáradtan megpihenve
nem hittem, hogy előbb pihen meg ott végleg --- mint én
nyugodj békében, ahogy mondani szokták - de neked még nem kéne "nyugodni"!
Kati (ikertestvéred) után siettél?!)
Hiányoztok!!!!
már nem tudlak fogni benneteket óvón, mint kicsiknek:
