új felszolgáló is van a Gy cukiban , aki egy cukrot szokott csak adni a kávém mellé, a múltkor megjegyeztem neki, hogy jó lenne ha legközelebb kettőt adna

igy is lett, pedig napokkal később mentem, nem felejtette el a kérésem

megköszöntem , meg kicsit szabadkoztam is, mondván, hogy otthon hárommal iszom!

sőt néha lefekvés előtt csakúgy bekapok egy-két mokkacukrot még..

sőt még azt is elmeséltem, hogy ez valószinű onnan származik ez, hogy mikor olyan 3-4 éves lehettem, Harkányfürdőn voltunk anyukámmal egy üdülőben, de mivel rosszul viselkedhettem, és ezt a többi felnőtt üdülő nem tűrhette, anyu kénytelen volt a hátralevő időre elvinni Pécsre egy gyerekotthonba, ez a háború után volt , 46-7-ben....sok árva gyerek közé, ahol nagyon kedvesek voltak a gondozónők , és lefekvés előtt mindig a simogatásaik mellé adtak egy- két kockacukrot, s ez idegződhetett be..

ő arra figyelt föl, hogy közvetlenül a háború után volt mindez., s akkor én olyan idős lehetek mint a tatája..

ő mennyi? 83

na én meg 80 múltam épp a napokban/

ez de jó, mondta, ugyanakkor sajnálatos is, mert a tata is azt mondja, hogy már nincsenek ismerősei

hát igy van, sokan elmentek a kortársaink közül, sajnos.(van egy fotóm jut eszembe, 61-ből, ott 6 oszttársam ül körülöttem, s már egyikükkel se találkozhatok...)

de aztán eszembe jutott, hogy mégse kell annyira sajnálni, mert van rengeteg tanitvány-ismerősőm.... igaz, ők is már nyugdujasok nagyrészt....