olvasom (fejezetenként) Müller Péter anyukájának magnótekercsekről szerkesztett csodálatos könyvét...

és meglepődöm az Egy szó c. fejezeten

tudniillik kiderül belőle, hogy Müller Péter szegről-végre zsidó (származású), még hozzá apja is és anyja révén is, 100 százalékig. És azon töprengek, hogy tudta ezt ennyire elrejteni saját irásaiban, megnyilatkozásaiban... Ir ugyan cadikról is, de épp olyan objektivan (vagy éppúgy szubjektivan) mint másokról

az anyukája viszont  többször is emliti zsidóságukat

és egyszer olyan vonatkozásban, ami ugyancsak elgondolkodtat

volt egy kései szerelme, akit egyetlen egy szava miatt hagyott el.. de végleg... még pár perccel azután, hogy elhangzott

"nálatok".... (tudod, hogyan megy ez nálatok...)

"ez a szó, hogy nálatok, úgy szíven ütött, mintha áramot vezettek volna belém. Egész testem összerándult. Megszédültem. Agyamba szaladt a vér.

A nálatok a zsidóságomra vonatkozott.

Az egész megkínzott, agyonvert, elpusztított és elgázosított családom emléke, lelkem összes temetetlen halottja, az üldözésem, a fiam mentése a gyilkosok elől... minden iszonyat  megjelent előttem

Ezek gyógyíthatatlan emlékek...

Hagytam elsuhanni tudatomban annak a sok újságcikknek és vallomásnak az emlékét, melyben elmondják a Don-kanyarban jártak, hogy abban a jégpokolban, ahol ez az ember elvesztette a lábát, hogyan bántak a  katonatisztek a fegyvertelen, zsidó munkaszolgálatosokkal. Betaposták őket a hóba, hogy odafagyjanak, mint az útmenti lovak....

Ez a nálatok sziven ütött. Szinte belehaltam...

Én régen elfelejtettem, hogy ő egy féllábú ember

Soha, még a lelkem legmélyén sem gondoltam arra, amikor vele voltam, hogy "nálatok", nyomorékoknál..."

...mert hogy ő nem zsidó volt, és ezzel utalt az elválasztó sztereotipiára

aminek semmi helye.... emberek közt

talán író fia épp ezért nem emliti saját zsidóságát, mondja is az anyja róla: "Péterben ez a megosztottság nem működik, Nem is érzi. .Inkább magyar érzelmű...

mert szerinte (is) egyek vagyunk! és semmi helye a megkülönböztetéseknek!

t