"Hosszúnap" Szegedre megyünk, lányom a régi én az új zsinagógába, azaz helyette a kisebb díszterembe, (sajnos, oda is beférünk, csak kilegyen a minjen!) ő egésznapos próbára a szegedi zsidóság történetéről, a zsinagóga alapításáról, és a szegedi tudós-rabbi Löw Immánuel nagybecsű és nem eléggé felderitett munkásságáról szóló előadás szinhelyére,- ami már évek óta alternativ szinházi helyként működik. Én igyekszem, hogy legalább a mazkirra beérjek a diszterembe , lányomnak máris a próbára kell sietni. Ő másképp fog "engesztelőnapot "tartani, de tart...
A Jizkort (gyászima halottaink emlékére) egyedül kell elmondani, magunkban, a rabbi felszólitására (a közös Kadis előtt), és igazán megrendit a szöveg - irodalmi - szépsége - is, most:
"Istenem , mi az ember ahogy őt megismerted: a halandó, hogy számításba vedd? Hiszen az ember a lehellethez hasonlít; napja mint a tovatűnő árnyék. - Reggelente kivirágzik és megnő, estére pedig kiszárad és elfonnyad... Ha elenyészik is testem és szívem - szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!....a szellem pedig visszatér Istenhez, aki adta."
meg pár oldallal később: " Az ember porból jött és por lesz a vége, élete kockáztatásával keresi kenyerét, olyan mint a törött cserép, mint az elszáradt fű, mint a hervadó virág, mint a tűnő árnyék, mint a múló felhő, mint a szélfuvallat, mint a futó homok s mint az álom, mely elszáll. . De Te , a Király, élő és maradandó Isten vagy."...
felgyorsulva következnek az imák, mert a kevésszámú jelenlevő férfiúk közül egy orvosnak el kell mennie, és így éppenhogy van ki a minjen , a 10 férfi , akiknek jelentléte kell a Tóra szövegeinek felolvasásához. Igy a délutáni szünet hosszabb lesz... (a nők jelenléte nem oszt nem szoroz, mégha tudnak is héberül...) még maradok egy ideig, fáradt is vagyok, szédülős, elcsigázott, és még imádkozni akarok - szünetben is. Mások is maradnak. A velem egy sorban, de a férfiak oszlopában ülő fiatalemberhez odamegy az anyukája - és kis csoportnak az álmát meséli, amit ilyen közelről akaratlanul is meghallok, de olyan szép és ideillő, hogy le is irom: álmában egy körfolyósos lakásban volt, imádkozott, és körben minden ablakban, gyertyák égtek, és a kivilágitott fényben, minden egyes ablakban imádkoztak... micsoda messianaisztikus álom..., hol vagyunk ettől, amikor a minjen 10 embere is csodaszámba megy, ha együtt van, még nagyünnepkor is?)
Mégis csak elmegyek aztán, útbaesik a régi zsinagóga, ahol lányomék próbálnak. A Maszk őrei felügyelik a helyszint és ha betér látogató a zsinagóga árnyas udvarába, mutatják -az Örökségnapok keretében - a szakrális épületet, az előcsarnok szinházi fotókiálliátását.. itt látom én is a régről jól ismert Installációt, (Az Előkészületek. Deszkák, pallók előadáshoz, -ból), aminek folytatását próbálják bent (kihallatszik, lányom hangja is)
és szemben fehér rózsacsokor és gyertyák mögött a napokban e helyszinen előadás közben elhúnyt fiatal szinész Nagy László Zsolt utolsó szinpadi egyben életperceit, fotókról. Döbbenetes.
Közben a fotós: Révész Róbert is épp megérkezik, aki mondja, hogy nem is lehetett tudni, hogy mi történik, annak , aki nem ismerte az előadott darab rendezését, koreográfiáját.
A szinész angyalt játszott, (a költő mellett), imádkozott, és az ima végén rámondta az áment. pár perc múlva már nem tudott tovább játszani. nem sokkal később meghalt. ("mint az álom, mely elszáll...")
a Reök palotában megnéztem végre a Rembrandt kiállítást. Az apró kis rézkarcait, amin hallatlan műgonddal és kifejezőerővel jelentíette meg (immár több évszázada) alakjait. Itt is láttam zsinagógát:
zsidókat (Galicia, 1914) meg még a groteszk stilusú Somogyi Győző grafikáin is:
Aztán vissza a nagy zsinagóga helyett a diszterembe, ahol fél 6-kor folytatódik az imádkozás. Pár percet késtem, a Tórából már olvastak, és a rabbi mondogatta sorban a nők héber neveit, feléjük intve ... az áldáshoz. (Azt hiszem az enyém sajnos lemaradt..., talán már nem is emlékezett rá, bár a 2 év előtti héberórákon még Avivának szólitott..(Sajnos, olykor le kellett ülnöm, akkor is, amikor állni kellett volna... (azért akkor igyekeztem mindig állva maradni, mikor a frigyszekrény ajtaja nyitva volt.)
Remélem jó, békés életre lettünk "bepecsetélve", hogy bepecsételve lettünk az élet, a megváltás könyvébe... Sokmindent átgondoltam, átéreztem úgy érzem letisztultam, kitisztultam, voltak kellő, megkönnyitő könnyek is... (s "ha minden kapu be is van zárva, a könnyek kapuja nyitva van.")...
a sófár hangja 19,20-kor szólalt meg. Lezárva a hosszúnapi bőjtöt, az engesztelés napját. és emlékeztetve az eljövendő "Nagy Sófárra", amikor eljön a Messiás. (de "Mikor lesz az mááár?....)
Aztán átmentem a régi zsinagógába a Metanoia előadására a szegedi zsidóság történetéről , a zsinagóga alapitásáról, Löw Immanul rabbiról - és az erről szóló előadásokról, amiken régebben és most is lányom is részt vett:
és szólt, a háttérben, nagyon hosszan, , végtelenitve egy sófárhang is..
(..."majd megvirrad mááár")
aliz2. :: 2010. szept. 18. 23:35 :: 4 komment
Kategóriák: ünnep :: Címkék: fotók, SZEGED, színeszek, szinhaz, unnep, vallas, zsidóság, zsinagoga