egy transzperszonális pszichológai antológiát lapozgatok, az Alexandra könyvesboltban, 3 szerzővel, fele szöveg Ken Wilberé... (ő ,2 teljes kötetben megvan nálam, már,(Integrál szemlélet, A szellem rövid története) irtam is róla, róluk) a Szintézis előadások kapcsán...

http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/05/17/a_szintezis_szintezise/

http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/05/20/zarokerekasztal_szintezis/

Assagioliról, itt a Szintézisben hallottam először, Héjjasstól, akinek könyveiben is lenyűgöztek a kvantumfizikával, a buddhizmussal, a keleti filozófiákkal feltárt analógiák... most "beleestem"

egy Assagioli fejezetbe, ami főleg a spirituális felébredésről illetve az azt követő krízisről szólt... rávilágított, hogy szükségszerű, hogy a tudatfelettiből érkező (tehát onnan!:), (mert az is kérdéses volt, eleinte, hogy honnan..., és hogy az bent van vagy kint, bár ez a dilemma némileg meg is maradt illetve a kettőt inkább ne válasszuk szét, mechanikusan semmiképp!) szóval a tudatfelettiből érkező energiahullámok..., megvilágosodásszerű élmények szükségképpen csak átmenetiek lehetnek, utánuk (annál inkább hullámvölgy - veszteségérzés) krízis jöhet (sőt meg is előzheti)...Ez a "felettes tudat", ha úgy vesszük, nem  "normális", de nem tévesztendő össze a normális alatti változatával - bár pszichiáterek nem egyszer nem tudnak különbséget tenni köztük (különösképp, ha ők maguk nem éltek át hasonló normalitás feletti eltérést, így nem is igen tudhatják miről is van szó... annál is inkább mert kevés "szó" esik ezekről a dolgokról (nem is igen van rájuk szó) Jó, hogy Assagioliék találnak rá... (csak én most könyv és jegyzetek híján nem tudtam pontosan közvetíteni ezeket - mindenesetre olvasni jó volt…) Ő maga is azzal fejezte be a gondolatmenetét, hogy integrálni kell, a tudatfeletti élmények hozadékát, nem elfeledkezve róla, hogy mindez az élmény nem a személyes én, nem az ego történése, hanem  a Nagy Éné, a fölöttünk állóé (ami felé törekedünk - hol jobban hol kevésbé közelítve meg, föl-le) És hogy jó lenne, ha minél többen tudnának erről a témáról... és nem valótlannak tekintve...

és igen: nem elfelejtve, hogy ez nem a személyes én, nem az ego történése volt (tehát a kint és bent kérdése így értelmetlen is... mert egy magasabb minőség!ilyen értelemben mindennapi énünk fölött álló is... egyúttal persze a "normális" fölött is... a transzcendens...

Most arra gondolok, hogy talán azért is jár(t) egy kitágított tudatérzékeléssel, sőt érzékszerveken túli érzékeléssel

És mindenesetre megnyugtató annak leszögezése, hogy ez az állapot nem is lehetne tartósan fenntartható, ebbe bele kell törődni, de ha már volt "ilyen", akkor valahogy mégis csak be kéne építeni, azt ami volt, abba ami van,  és nem "letagadni"... (persze nem is lehet) (csak nehéz beszélni róla,autentikusan)....

aliz2. :: 2012. jún. 3. 19:26 :: 2 komment :: Címkék: könyv, pszichológia