A 200 éve született Löw Lipót emlékére konferenciát rendeztek Szegeden.

5 perc késéssel jelen voltam rajta én is... igaz,a konferencia előtt felavatott Löw szobába, (a zsinagógában alakították ki ), csak éppenhogy beugrottam - majd alkalomadtán azt is megnézem (nagyon pici, de legalább : van!)

teltháznak tűnt a diszterem, mikor beléptem, Schöner főrabbi már szónokolt is,

nem jutott hely, csak az első sorban üresen maradt székek egyikén, ahova egyik, ismerős (bár pesti) előadó odajelzett- s bár nem szeretem a mindenkori első sort (nem nekem van az általában fenttartva), mégis odaültem, ez volt legkevésbé zavaró, s legalább jó fotókat tudtam késziteni, közelről... (aztán , ebédszünet után úgyis hátrébb ültem). Jelzem, mennyivel jobban lehet elől figyelni!!!

Schöner, aki maga is volt egykor Szegeden rabbi, és mindig szivesen emlékszik erre vissza - a két Löw (Lipót és fia Immanuel) megkerülhetetlenségéről beszélt - ha  magyar neológ zsidóságról van szó. Holott nem is Magyarországon született Löw  (Leopold)  Lipót, hanem Morvaországban, és később tanult meg magyarul, lett magyarrá, minden gáncsoskodás, akadályozás, ellenségeskedés ellenére. Megmagyarította a szószéket, iskolát teremtett, ahol a világi studiumok is fontosak voltak...Nagykanizsa, Pápa után került Szegedre, itt végre nyugodt otthonra talált, és Szeged is ragaszkodott hozzá...Mikor meghalt, csak ennyi jelent meg gyászkeretben: LÖW MEGHALT. (mindenki tudta, ki ő)

Hídvégi Máté (akit nemrégiben a pápáról hallottam beszélni, emelkedetten), de korábban is már a Löwökről, Szegeden), most is Löw Lipót életéről olvasott fel, (könyvet is írt), megemlitve a legendás, gólemkészitő prágai Löw rabbit ősként (aki sokunknak lehet őse - nagybátyám tanúsága szerint a miénk is - igy valahogy, lehet, hogy (oldalágról) a szegedi Löwök is? - dehát valahol mindannyian "rokonok"vagyunk, és minden Löwnek sok leszármatottja volt. Löw Lipótnak is 14 gyermeke...) - Döbbenetes volt hallani, hogy Pápán az ortodox zsidók voltak az ellenségei (ők jelentették fel,-felségsértésért, lázításért- mikor Kossuth mellett prédikált.), ezután került Szegedre, s bár hivták sok más helyre is, végül is itt maradt...És nagyon jó volt a kapcsolata az itteni keresztény egyházakkal is...A városi közgyűlésnek is tagja,(akkoriban még lehetett...), és óriási tekintélye volt.

Marjanucz Laci (jaj, bocs, de hát gimiben osztályfőnöke voltam, a most  egyetemi docens Dr Marjanucz Lászlónak (sőt a húgának is), igaz ez nem mostanában volt, hanem jópár éve, most remek előadást hallhattam tőle, szabadon és kristálytiszta gondolatmenettel, Löw Lipót és Kossuth Lajos emancipációs felfogásáról,  vitájukról, az el-elakadó emancipációs törekvésekről. ennek kapcsán derült ki az a Löw féle nézet, hogy a zsidóságot tekintsék "bevett" felekezetnek és csak annak - u.i ehhez fűződött, hogy a 47-es u.n. honositási törvény vonatkozhasson rájuk is.

Közben  egy-két előadás közben, mi nem kötött le annyira, a szembenlevő festményeket nézegettem: Löw Immánuelt, és Löw Lipótot, köztük pedig azt a Schindler rabbit, aki személyesen is ismertem, kislánykoromban, ő volt a rabbi, (Erzsi néném folyton dicsérgetett neki, én meg csak pironkodtam) Löw Lipót olajfestménye félig el volt takarva a  vetitővászonnal, de megoldottam  a lefotózást(zoommal):

másrészt a vetitővászonnak is hamarosan meglett a funkciója, Zakar Péter ide vetítette ki Löw Lipót nagyszerű beszédeinek, prédikácóinak vázlatait

Valamelyik előadásban szó volt az u.n. zsidó eskű "intézményéről" - amiről sose hallottam, korábban, hát most hallgathattunk erről egy külön előadást,(Dr Voigt Vilmostól) részletes és pontos kifejtéssel, miből is - milyen megaláztatások sorából áll ez az eskű... nem tudtam, akartam lejegyzetelni se... Löw-nek (is) köszönhető, hogy már alig ismert történelmi tény csak... (ezt az esküt akkor kellett letenniök, ha nem zsidóval álltak perben, ami természetesen csakis azt jelenthette, hogy őket vádolták...)

Aztán láthattuk a nagykinizsai zsinagóga archiv (Löwkorabeli) és mostani fotóit... (Gábor Anna gyűjteményvezető bemutatásában...) A klasszicista stilusban épült zsinagógát a 70-es évek elején adták el (a Mazsihisz jogelődje az Önkormányzat jogelődének... jelenleg ennek tulajdonában áll, restaurálatlanul, de remélik hogy előbb -utóbb felújitják, és akkor (legalább) hangversenyeket tarthatnak benne... (mennyivel jobb  helyzet ez, mint a makóié, amit '65-ben egyenesen lebontottak...)

Markovits Zsolt - szegedi rabbink - megint kitett magáért (s Szegedért)... (tud, de szeret is szónokolni, még a ma már kissé anakronisztikus pátosz se idegen tőle - de miért is ne, amikor szegediekként érzelmileg is s pozitívan, érintve vagyunk a Löwtémában... erre már az ebédszünet (azaz remek állófogadás) után került sor, mit meg is köszönt egy idős hallgató, félve, tán csak nem ártott meg a sok finomság, de rabbi közelében nem volt mitől tartania, aki most a beszédét épp ezért ezzel a szokásos (héber)áldással kezdte: "Hálát adunk, hogy megérhettük ezt a napot..."(a süteménnyel együtt.., ami nem árthat meg...) Löw Lipót reformjairól hallottunk, amik azóta természetes módon tartoznak a hitélet gyakorlatába: hogy zene lett az istentiszteletek része: orgona, férfivegyeskórus, (hivatásos kántort is felvett), magyar nyelven prédikált...

 "Emlékoszlop nélkül is örök emlékezetünkben marad. Emléke legyen áldott." 

Gleszer Norbert tanársegéd tudományos előadásának címe, a tudós Löw rabbiról: "Löw Lipót és a zsidó antikvitás kutatása zsidó hagyomány és modern európai önkép"

"Hagyomány és ráció"

Kozma Gyuri (György) kicsit meghatottnak mondta és láttatta magát, ebben a "szegedi" környezetben, mint "családtag" (Löw rabbik rokona),

és arról olvasott fel egy érdekes és érdekfeszítő irást, hogy hogy is találkozott ő a Löw legendával, a golemmel . (érdekes, hogy mindenki - én is - szinte csak úgy "véletlenül", mellékesen... mintha bagatellizálná a környezet... vagy óv tőle - mint a kabbalától is, bizonyos kor alatt, pedig kiderül(t), hogy az egyetlen dolog, ami kárunkat okozhatja, ha nem tudjuk legyőzni az önzésünket! az a legfőbb ellenségünk, tényleg.) (Kiderült, hogy "rokon", ill. a prágai Löw rabbi leszármazottja a(z általam is nagyon sokra tartott) lubavicsi rebbe is! - egy másik leszármazási vonalon) (vajon a miénk melyik? ki kéne kutatni, először is felmenni Sátoraljaújhelyig legalább, a dédapám után kutatni..., még a magyarositás előtti nevére (nevünkre) sem emlékszem…) GUTMANN - már tudom!

Node a lényeg, hogy kabbalista őseink tanitását átvegyük: , hogy: "Szeresd a Másikat ("felebarátodat"- ahogy a zsinagóga felirata is szól - amire Hidvégi Máté rámutatott) - ótestamentumi alaptanitás. S ahogy Mérei Ferenc mondta pszichodrámai tanítványainak: nem kell mindig nyerni! - kijönni az egóból, az önzésből. Az önző késztetéseket megszűrni az értelemmel (a "bina" szűrje meg a "malkutot" - az önzést, a vágyakat)... ez a legfontosabb!

Varga László szegedi ny. középiskolai tanár is a mai szegediek felől is) közelítette meg a kérdést, érdekesen,  "Mit jelent miért fontos egy mai szegedinek Löw Lipót?"

(elárulom, itt elolvasható ez az előadás)

És egy másik szegedi, egykori, kedves egyetemi csoporttársam: Kormányos Andris - most már mint "dr", ny könyvtáros (SZTE) egy szép reprint kiadványt mutatott be:

"Sámuel próféta és Szechenyi István történelmi  párhuzamban (elmélkedés, amelyet a szegedi Zsinagógában 1860. évi május 20-án a Szécshenyi gyászünnep alkalmából tartott Löw Lipót főrabbi.)

Belelapoztam , ez a sor tűnt ki a betűhalmazból, csupa nagybetűvel:

"A HAZA MINDEN ELŐTT" - ezt idézte Löw Lipót Kölcseytől, Széchenyi búcsúztatásaként. Hát igy volt ő zsidó magyar.. rabbink...

aliz2. :: 2011. máj. 22. 23:14 :: 33 komment 
Kategóriák: kultúra :: Címkék: eloadas, Löw, rokonok, SZEGED, tudomany, vallás, zsidosag