a napokban láttam a Kárász utcán, köszöntem is volna neki, de nem vett észre engem, nem is nagyon ismert, jóval fiatalabb is nálam, de ettől függetlenül előre üdvözöltem volna, örömmel, ha észrevesz, de valahova messzire nézett, ...
aztán hallottam, hogy hirtelen meghalt, oda "messzire" ment, ahova nézhetett,
a Szegedi Szilánkok irodalmi körféleség alapítója volt, lányomat is meghívta csatlakozni, felolvasni az irodalmi estjeikre, innen az ismeretség.
Feltűnt, hogy mennyire tudott figyelni, másokra is...
akkor, is figyelt, amikor a Kárász utcán láttam csak valahova máshova, túlra...
megrázott bennünket a hír. lányom felkérték írjon egy pár emlékező sort róla - egy honlapra - (s lásd még:http://hu.wikipedia.org/wiki/Szegedi_Szil%C3%A1nkok
) ); többek közt ezt írta róla, a "figyelméről",, figyelmességéről:
"A Kálvária sugárúti könyvtár általa szervezett és általa élt estjein mindig az az érzésem volt, hogy Rusz Sanyi otthon van. Aki otthon van, az megtalálta önmagát, aki otthon van, az: kiteljesedik. Hihetetlenül figyelmes volt. Úgy tudott a másikra figyelni, olyan teljes odafordulással, hogy a tűpontos észrevételei által a másik is sokat megtudhatott önmagáról. Így nem csak őt veszítettük el, de önmagunkat is, azt a pontos képet, ahogy ő látott bennünket. Nem csak az hiányzik, hogy ránézhessünk, hanem az is, hogy az ő tekintete által megismerhessük önmagunkat."
.......
Mostanában olvastam épp Tolle könyvében ezeket a figyelemről, a figyelésről:
"Az igazi odafigyelés (...) ritka képesség. A legtöbb ember figyelmének zömét általában a saját gondolkodása köti le. A legjobb esetben értékelik a szavaidat, vagy fölkészülnek a következő adag mondandójukra. rosszabb esetben egyáltalán nem figyelnek rád, teljesen elvesznek saját gondolataikban.
A valódi figyelés sokkal több mint meghallás. A valódi figyelés az éber figyelem megjelenése, ami a jelenlétnek azon tere, amelyben a szavak fogadtatnak. A szavak ekkor már másodlagossá válnak. Jelentőségteljesek lehetnek, vagy esetleg nincs értelmük. Maga a figyelés aktusa - a figyelés közben megteremtődő tudatos jelenlét - sokkal fontosabb, mint az, amire figyelsz. E tér az, amelyben a fogalmi gondolkodás egymástól elválasztó gátja nélkül találkozhatsz végre a másik emberrel: a tudatosság egyesítő tere. Ekkor a másik ember többé már nem "másik". Ebben a térben egyetlen tudatosságként egyesültök."
Erről is "szól" a szankszrit alaptétel: tat tvam asi... (te is az vagy)
jaj, figyelünk -e eléggé egymásra?! ("Ó, jaj, az út lélektől lélekig")
figyeltünk-e eléggé arra, aki ennyire tudott figyelni?
(ki kellene adatni kötetben a verseit. Legalább most...)
:: 2010. ápr. 13. 23:51 :: 2 komment
Kategóriák: kultúra :: Címkék: elmelkedes, irodalom, kapcsolatok, nekrolog, SZEGED, vers
