Lányom figyelmeztetett rá - elolvasva a tegnapi bejegyzésem kedvenc zeneszámokról, hogy kifelejtettem közös nagy kedvencünket. Cseh Tamást.
Ez csak úgy történhetett, hogy csak hevenyészve emeltem ki azt a bizonyos kért 5 számot. Persze sokkal több van.
Cseh Tamásnak meg kitüntetett helye.
Úgyhogy most ez a blog csak róla(neki?) szól - 2 írásunk kapcsán - bizonyságául annak , hogy generációkat átivelhet. Én Cseh Tamással egyidős vagyok , azért is nevezem a neki-róla szóló versben (anno '76) "ikertestvéremnek" - lyányom meg gimnazistaként írt róla, pár éve. 41 év van köztük-köztünk. Csetamás kortalan.
Azaz én a Levelek nővéremhez -t (Másik Jánossal) a 70-es évek elején láttam a 25. szinházban, a hosszú sötéthajú , félszeg-mosolygós fiúval, lyányom meg a Bárka színházközvetítéseiben a már ősz, rövidhajú, fanyar, visszatekintő csetamást - aki talán még jobban kifejezőbben adta elő a dalait - így visszatekintve... az ifjúságra is, némi nosztalgiával. Nekem még bakeliton van meg a Levél..., meg az Antoine és Desire - lyányomnak CD-n az összes, és Cseh Tamás személyes , neki szóló dedikációjával, amit a 21. születésnapjára (2006-ban) meglepetéses ajándékul kapott.
Ime az írások, a "levélféle" tőlem, 33 évesen, '76-ban;
majd lányom dalszövege, kisgimnazistaként - vagy negyedszázadra rá-, pár éve:
Levél fivéremnek
(Cseh Tamásnak ajánlva a „Levelek Irénnek" című műsora után)
Drága Tamás „ez egy levél ez egy levél csak”
Irén helyett írom neked írom magamnak
Drága Tamás itt válaszolni lehetetlen
kérdezni kell s kérdéseink majd megfelelnek
Drága Tamás nem válasz ez csak kérdéshalmaz
Drága Tamás írok neked vagy csak magamnak(?)
Drága Tamás tudod helyettünk énekelsz te
Drága Tamás énekelj csak s gitározz egyre
Ta tam tatam! Kiálts belé a némaságba
Nevessenek /nem értenek? de hát ki bánja?!/
Mi tudjuk azt mit temetünk hunyorgó szemmel
s miért kacag ha múlt hasad ki sírni nem mer –
Ezerkilenc' százhetvenhat sorsunk kivárta
Harminchárom esztendeink ugyan ki látja?!
A gyerekek néznek csak rád csodáló szemmel
szívják zenéd nyúlnak feléd de fel nem fednek
Az öregek sem érthetik miután vágyódsz
mért siratod fiatalon az ifjúságod
Drága Tamás mi tudjuk csak /egyszerre-lettek/
az ami volt s mi nem is volt már sose lesz meg
Drága Tamás ki felelne kérdéseinkre
csak mi magunk versünk-dalunk Kik ránk figyelnek
mást hallanak nem az övék a te világod
Nővéred nincs! És bátyád sincs! S húgod, se lányod!
Drága Tamás Ne haragudj De csak az érthet
ki egy napon egyszerre szü' letett tevéled
Ezerkilenc száznegyvenhá’ még idelátszik
Az látja csak kivel a perc éveket játszik
Drága Tamás Ez egy levél ez egy levél csak
Irén helyett írom neked írom magamnak
Drága Tamás Írj máskor is Dalold a múltunk
Azt ami volt s azt ami van hagyd kikacagnunk
Hogy élni tudjunk nyolcvanban is s nyolcvankilencben
Drága Tamás drága Tamás ezt ne feledd el!
Kilencszázhet' venhat is lesz még fájó emlék
Fájdalmaink aggályaink dallal tereld szét!
Ifjak vagyunk Bár voltunk már sokkal ifjabbak
s mi elmaradt mi nem is volt rég vége annak!
Kár szépítni azt ami már csak foszló emlék
Nosztalgiánk vélt örömünk lehetetlenség
Drága Tamás! Ifjak vagyunk! Tőled tanultam!
S írom neked felejtsük el azt a sok múltat!
Ami nem volt ami nincs is az is lehet még!
Drága Tamás! Nem lehet már minden csak emlék!
Drága Tamás! Ragyognak ránk a jövő évek
sapkátlanul csapdátlanul szemünkbe néznek
Drága Tamás! Nem félhetünk Hangod erős lett
félhangon is dúdolva is zúzza a csöndet
Ne legyints hát Nem voltak tán de még lehetnek
minden lehet emlékeink majd megteremnek!
Emlékezz hát legközelebb az eljövőkre
Drága Tamás! Énekelj csak s juss kikötőbe
Drága Tamás! Leveleid ne küldd Irénnek!
Ne haragudj! Tudod te is ő nem felelhet
Ő mos és főz gyerekre vár Rólam csak ennyit:
nem vagyok az ami vagyok s ami lehetnék
Olyan nehéz választ adó felnőttek lenni
De te segítsz ha énekelsz együtt-felelni
Drága Tamás Leveled szép Köszönet érte
Drága Tamás neked írom de ne érts félre
ez egy levél ez egy levél vagy olyasféle
ez egy levél az is már volt csak
Befejezem /rám szól Irén/
Folytasd te holnap
Tamás! Folytasd!
Talán megértlek
ikertestvéred
*****
Én a széllel járok
Nélküle el is esnék
Üres az utca, mindenki látszik
De hova lett a Cseh Tamás meg a Másik
Nincs a történetnek vége
El se kezdődött talán
Én a szél nélkül elesnék
Úgy eltűnt a csehtamás meg a másik
Valaki azt mondta, hogy látta
Amint villamosra szálltak
Én kisvárosban, ám sivatagban élek
Nincs tömegközlekedés
Velük volt valami Géza
Ismeretlen, fanyar öregúr
Üres az utca, úgy látszik
Elment a csetamás meg a másik
Sírok – mondtam Anyámnak
Ez csak méz, nem könny – kacagott
Milyen jó nekünk, milyen jó
Minden édes, nincs, ami fájjon
Nincs a falaknak határa
Fel se épültek talán
ÜRes az utca, minden kilátszik
Látom, hogy eltűnt csetamás
És látom, hogy eltűnt a másik
http://www.youtube.com/watch?v=3gBmet1gubE&feature=related
aliz2. :: 2008. ápr. 4. 21:49 :: 9 komment :: Címkék: emlekek, kapcsolatok, lanyom, mult, zene
