megjártuk Pápát...
odafelé Szeged és Győr közt a műúton 2 óra alatt, kényelmes, kellemes robogásban.
Győrben kiszálltunk, tankolni és levegőzni, és fotózni is:(verseny tanárjelölt lányom a tanárjával:
Aztán ugyanennyi ideig Győrtől Pápáig döcögve, Pápán belül meg többször körözve, az autóval benemhajtható utcák, és a rosszul megadott címek miatt... Visszafelé meg, autó hiján, vagy 8 órát vonatozhattunk, vagy 3 átszállással...
mégis, úgy tűnik, pláne odamenet, hogy pici ez az ország - egy hosszú lépésnyi... és elég álmos vagy éppen alszik is! meg hogy micsoda különbségek vannak matricásautóspálya és döcögő mellékutak közt...
Pápa is álmosnak tűnt, különösen vasárnap este, mire végleg megérkeztünk, a gyéren világított utcákon,- amiket a lomtalanításként szemérmetlenül kitett csupasz, s már megbontott ócskaságok tarkítottak,- alig jártak, legfeljebb a guberáló portyázók, de másnap is, a nappali napfényben, a sétáló utcákon is álmos, lassú emberek: kényelmesen politizálgató elégedetlen de nyugodt öregek, régi, ódivatú, de agyonmosottra ápolt ruháikban, a Tmobil még régi kényelmes-foteles berendezésű helységében - mely áramszünet miatt csak 10-kor nyitott- ráérősen ügyintéznek, az idő sokszorosát kell kivárnom, míg feltöltik lemerült mobilomat.
Az óváros szűk, történelmi utcái szinte üresek... de legalább helyet adnak a múlton elmélkedésnek...
Hova mehetnék még? - míg lányom az országos anyanyelv-tanítási versenyen tanít...
(a 4 diáktanárversenyző, érkezés után, a vacsora előtt)
(reggeli a versenytanítás előtt)
a verseny helyszíne: a gimnázium előtt)
Hétfőn minden múzeum zárva, amúgy is csak egy kékfestő múzeumról tudok,- bemegyek hát a Tuourinformba különböző prospektusokat összeszedni, s azért meg is kérdem, mi látnivalót tudnának ajánlani, hát csak a barokk katolikus templomot, - amire épp nyílik a szállodám ablaka, sőt az ágyam fölött is ugyanaz, archaikus fotón- de meg is tudom nézni, belülről is, mondja a kisasszony, mert az mindig nyitva van.
Aztán, bár már kimenőben vagyok,- miután jobban megnézhetett -, még utánam szól: Van egy zsinagóga is! a Petőfi utca végében, azt is meg lehet nézni, igaz, csak kívülről, meg eléggé romos is. Mit mondjak? Több mint romos; az ajtók lelakatolva, fölöttük félig már leomló héber felirat, színes üvegeknek nyoma sincs, az ablakok bedeszkázva, vakon, csak egy galambpár árválkodik az egyik ablakpárkányon.
Az utca közepetáján a híresneves pápai kollégium egyszerű homlokzatú de emeletes sárga épülete, az emléktáblán Jókai, Petőfi, Eötvös Károly nevével. Mellette kis klasszikus ház, abban lakott Petőfi 1941-42-ben. Elakad a lélegzetem az áhítattól. (akárcsak Kiskörösön a szülőháznál)De nyílik a ház kis ajtaja, és nem Petőfi jelenik meg előttem, hanem egy idős, testes asszony, fiatalabb vendégét kísérheti ki, aki valami olyasmin panaszkodik fennhangon, hogy mennyi pénztől esik el valami miatt.... Nem hallgatom, nem bámészkodom tovább, odébb állok...s csak próbálom elképzelni az óvárosi szűk utcában, a régi épületek közt, hogy milyen lehetett Petőfiék Pápája... Mert az kétségtelen, hogy a régi épületek, (műemlékek) s a régi utcák őrzik a történelmet némiképp. Az Esterházy vár környékén is ezt érzem - az is elég romos, de legalább "él" , nem úgy mint a zsinagóga... működik benne könyvtár - igaz , most az is zárva... e pontjával együtt. A vár előtt hetyke Petőfi szobor.
