megint menet közben kapcsolódok egy tévéműsorhoz:

Ungvári Tamás beszél arról, hogy a színház mennyire  megújulni tudó volt azokban az időkben is, amikor a kultúra más területei nem voltak képesek rá.

 Konkrétan Márkus Lászlóra emlékeznek épp, majd archív fekete-fehér filmrészletben Márkus önmagáról beszél, hogy milyen rossz tanuló volt középiskolában, és bezzeg most - színészként - egész életében tanulhatja a szövegeket, s már vágnak is be egy jelenetet egy Molnár darabból, ahol bravúros szövegtudásról, humorról, és alakításról tesz tanúbizonyságot... dehát emlékszünk, jól, rá... (már aki, én még igen....)

aztán Mensáros következik..., róla beszélnek, (ő éppenséggel nem volt rossz tanuló, sőt "tanítani" is szeretett),közben megjelenik Bálint András is... a fiatalabb pályatárs, és "tanítvány"; emlékezni, Laci "bácsira", mert hogy őt már viszonylag fiatalon is bácsizták,  körbeülték, mint az Apostolok Jézust... (egyszer én is láttam egy éttermi asztalnál Mensárost, Huszti Péterrel, Bálint Andrással, épp, egy étteremben , a Madach szinház mellett... (én és a nagybátyámék akkor épp a régi szinészismerőssel: Peti Sándorral ettünk egy asztalnál. 60-as évek vége?) A Mensárost csodáló mondatok után, tőle is bevágtak egy csomó archív felvételt. Zongorázott is. (előtte felidézték, hogy Kocsissal, Ránki -val négykezeseztek otthon! Értem már, miért volt jelen Mensáros a nézők közt a makói Korona Ránki koncertjén is! ugyancsak anno... ezt az autogrammot itt akkor szerezhettem a fotó hátlapjára, amiről már meg is feledkeztem, csak a szkennelés közben tűnt föl, hogy a fotó túloldalán is van "valami"...)

  Sanzonokat is énekelt. (Add a kezed...), meg Juhász Gyula Anna verseit mondta... a XX. század című előadói estjéből, Karinthy gyerekkori naplóját, azt a napot, azt a percet, amikor elkezdődik a XX. század, tegnap (1899.december 31-én. a XIX. században kezdve írni a naplót, s negyed óra múlva: 1900. január elsején, a XX. században fejezve be, boldog új századot (nem évet!) kívánva!" Éljen XX:! Hogy volt!" - lelkesedik.

"Hogy volt!"? Jaj, ne! - mondom én  ezt, most, elég volt belőle egyszer!.. még akkor is, ha nosztalgiánk van utána. (Bár a kis Karinthy épp hogy előre élteti!:)Mindenből elég az az egy, az az egyszeriség, ami van. Nem kéne megismételni. Semmit. A rosszat, persze, hogy nem, de a jót se! Minden akkor tölti be a szerepét, amikor van.. amikor ideje van...

... Hogy áradoztam akkor, amikor a szegedi auditorium maximumban '67-ben, éppenhogy kezdő tanárként, kijőve az egyetemről, részese lehettem ennek az akkor revelációként ható irodalmi estnek. Nagybátyámnak beszámoltam róla levélben, sőt a naplómba is átmásoltam, annyira fontos volt, és alakító, és gondoltam neki is fontos lehet...

"1967. április 16-án

egy felejthetetlen élményről kellene beszámolnom... így kezdtem a naplóbejegyzést...

aztán a nagybátyámról írtam, hogy a kor hangulata,  iránya sehogy sem tetszik neki, levert. S bár eddig mindig ő szokott engem felrázni a spleenből, elkeseredéseimből, most sokkal kiábrándultabbnak tűnt a leveléből, mint én bármikor - rossz hangulatból, s a Mensáros előadóesttel "nyugtattam." Igy:

"A napokban Szegeden voltam. szakmai továbbképzésen. Ott tudtam meg, hogy az egyetemen előadóest lesz. Mensárosé. A címe "XX.század". Bent maradtam, protekcióval tudtam csak jegyet szerezni. Az auditorium maximum tömve volt, álltak, s ablakpárkányokon, lépcsőkön is ült a közönség, főleg egyetemisták. A pódium egy kis emelvény, fekete a háttér, és előtte egy fekete pulpitus. És megjelenik egy ember... és csodát csinál, minden szemfényvesztés nélküli, emberi csodát. Megidézi - versek, prózarészletek különleges összeállításával - korunkat, ezt a furcsa, ellentmondásos, örömöket és fájdalmakat hurcoló XX. századot. S meggyőz. Amíg ott ültem, betöltött az az érzés és tudat, hogy mégis nagyszerű és szép élni, emberként élni. Nehezen megvívott "igen" volt ez; a tagadás tagadás... valami csodálatosan emberi és szép volt.

Engem felrázott. És sokban választ adott a kérdéseimre, nem is csak a művek tolmácsolása, inkább az a mély humanitás, ami az egész estet betöltötte...."

És most? 2010. január 24-én? Immár a XXI században?!

Hiába! Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, még ha a "folyó" ugyanaz is - a technika archív felvételei folytán... - mi már nem vagyunk ugyanazok és körülöttünk a világ se...

nem lehet "hogy volt!" (a valóságban...)

azért a műsor :"hogy volt?!"...jó! mert emlékezni jó...

 (s majd emlékezni is jó lesz - talán.., erre a mai felfordulásra is...(?)

aliz2. :: 2010. jan. 24. 23:34 :: 1 komment 
Kategóriák: irodalom, kultúra, tévé :: Címkék: irodalom, kolteszet, kultura, Mensáros, mult, szineszek, tevemusor