hogy hol van már a tavalyi hó?,
hát itt van!: előttünk, körülöttünk, bennünk.
esze ágában sincs elolvadni, bár nem hull rá új és friss hó, mégis mintha egyre több lenne belőle (talán a zúzmarától, dértől? vagy már a szemünk nézése is növeli, mint gazda tekintete a termést?!) csakhogy ez már csak a szemnek lehet szép. én már unom. hogy lehet/ne így új évet, sőt új életet kezdeni , ebben a régi hóban...?!"hol van már?..." itt maradt. óévről újévre. csak egy valami nincs már meg tavalyról, és pont az új év első napjától (a "sajtószabadság, óh" - lásd a Népszabadság mai cimlapját) ;talán allegorikusan nevezzük a továbbiakban azt "tavalyi hó"-nak? (ami olvadóban?(...) de ennek nem örülünk. ez fokozza a hideget.
de ez az igazi hó mikor olvad már el, mikor lesz igazi OLVADÁS? (jut eszembe, már megint egy metafora... az Ehrenburg regény cime, "véletlenül"(?)
csak a szemem szereti ezt a telet, azért is fotózom, lépten-nyomon, nem birom nem megörökiteni a jeges szépségét,
de épp azért, hogy múljon, olvadjon már akkor, ne tartósítsa magát, ha nem muszáj...
járni is olyan óvatosan lehet rajta, nehogy kitörje az ember a lábát
pedig én már száguldani szeretnék a biciklimen
érdekes, hogy tavasszal, amikor kizöldülnek a fák, azt nem lehet megúnni, és hogy a zöldnek milyen sokféle árnyalata van - talán azért is szeretem télen is az örökzöld fenyőket, amiket épphogy beborit a fehér , még jobban kiemelve mögöttük az áttörő (örök)zöldet
ez a fehér csak szürkülni, sötétedni tud, piszkolódni,
bár most a sötétben is még szépen világit, a tél már ilyen
Shelley szerint meg , ha már itt a tél, nem késhet a tavasz...
csak hogy azóta már az évszakok is összekavarodtak, semmi eddig megszokottban sem bizhatunk...
semmi biztositék nincs rá, hogy tél után tavasz jön
aliz2. :: 2011. jan. 3. 2:01 :: 4 komment
Kategóriák: fotó :: Címkék: elmelkedes, fotók, tel
