a könyvtár belső kertjében ülök, az árnyékos sarokba húzódva, de a nap ellen még felszerelkezve maradva; szalmakalap is a fejemen, odatolva a kerti széket kicsit el az asztalától, a sarokba, olvasok, mintha szövegtengerbe mélyednék a hőség elől, s valami hang mögöttem megszólal: ki ez a tengerparti…