utóélmény?

2008. nov. 14.

van egy pár könyv, amit még nem olvastam el, szégyenteljes adósságok, valahogy kimaradtak eddig az életemből, a gyorsan múló évekből, ezért vagy azért közéjük tartozik Szerb Antal Utas és holdvilága most elkezdtem, - mint már többször is-, de most, túljutva a holtponton végre nagyon belemerültem, kb ott ahol elkezdi mesélni a főhős az Ulpius testvérpárhoz fűződő különös történetét - és valami ismerősségérzés fog el, miközben mohón olvasom tovább a történetet, és várom a - baljósnak érzett, érzékeltetett - fejleményeket, dejavu érzés - mintha már olvastam volna, pedig nem! vagy mégis? (persze sokat hallottam esetleg olvastam is már... róla) és eszembejut egy Bertolucci film, hasonló alapszituációja, meg egyéb valós élethelyzetek amik mintha az - eddig ismeretlennek vélt - Szerb Antal könyvet "utánoznák", ismételnék... nem lehet kihagyni könyveket! akkor kéne olvasni, amikor még rajtuk a nyomdafesték szaga mert belekerülve ebbe a közös "mezőbe", amiben élünk, hatnak, és kissé átalakulva, de aztán visszaköszönnek innen-onnan - bár az is lehet, hogy már eleve így keletkeztek, együtt, közös élményekből, álmokból(?) de hát: "olyan szövetből vagyunk, mint álmaink, s kis életünk álomba van kerítve" (Shakespeare) (bár ilyenkor éppen hogy nem is érezzük kicsinek az életünket! hanem inkább a körülöttünk lévő "nagy" életet érezzük, aminek része a miénk is - elválaszthatatlanul)

aliz2. :: 2008. nov. 14. 22:47 ::

még nincsenek kommentek :: Címkék: elmeny, irodalom, konyv