szünetben kimentem a nézőtérről, melegem is volt, szomjas is voltam, de a búfénél már nem kerültem sorra, hirtelen elindult a tömeg befelé , én meg föl, de még nem kezdődött az előadás, leültem egy kis bemélyedésbe, ott egy műszakis ismerős fiú meg egy lány beszélgettek, nem bírtam ki, hogy ne szóljak kicsit bele, mikor nem is jól értettem, hogy erre az előadásra mondta a lány, hogy nem tetszik neki a darab? rákérdeztem. felcsillant a szeme: nekem se tetszik?! kérdezte, de mondom, nem mondhatom rá , hogy nem tetszik. neki azért nem, mert nem történik benne semmi, ő pedig a történeteket szereti, ha valami elindul és tart valahova...na én meg nem, én a ..(kerestem a szót) gondolatokat szeretem....

folytatódott a 2. rész... és lett történet is, a gondolatiság mellett... jócskán, remélem a lánynak is megtetszett a darab

én azt hiszem sirtam is a végén

a Sirpiknik cim régi kabarétréfát idézett bennem, de végképp nem az volt...

hanem mint az élet: tragikomédia...

3 női karakter köré épült (elhunyt férjekkel meg egy "új férfival"...Fehér Anna, Pikali Gerda, Szabó Gabi - ragyogtak!-

remek - bár kissé elcsépelt karakterek...(amerikai filmekből ismerősek, bár mint látom a darabot "megmagyaritotta" nem akárki Parti Nagy Lajos (hát voltak itt is nyelvi lelemények, ami egyik erőssége!)

életről, halálról szólt, őszintén, igazul - s egyre katartikusabban

az élet mellett voksolva, mégha egyikük a végére meg is hal

megérdemelt vastaps (jó a makói közönség, tudja, mi a jó) (remélem, a lány is tapsolt a végén! - elfelejtve korábbi fanyalgását)