Ha nem vett volna erőt ma rajtam a lustaság (hú, micsoda oximoron is ez! vagy csak leplezése annak, hogy nem merem bevallani gyengeségem), akkor most Szegeden lennék - azaz már haza felé talán... Ugyanis , napok óta úgy terveztem, hogy a 3 napos Bódy-Jeles konferenciából ezt az igen érdekesnek mutatkozó mai délutánt "kitüntetem" szerény jelenlétemmel. Fél 3-tól a Reökben Metanoia lomtár kiállítás (Pero(vics) anyaga , Jeles nyitása) (Szerepel annak a legutóbbi előadásnak is a kelléke, amiben lányom is közreműködött - ő jelen is van az egész programon, tudósítani is fog a Literába róla - majd (ott) elolvasom.... )a Grand Cafe-beli beszélgetés is nagyon izgalmasnak ígérkezett: "Az anyag legmélyebb, legtitokzatosabb tulajdonságairól" Báron György Jeles-sel. Majd Jeles ősbemutatónak titulált film: Következik a következetlenség, aminek nyomát is hiába kerestem a neten, mert végül is ettől tettem függővé még délelőtt, hogy menjek - ne menjek, mikor már kezdett "erőt" venni rajtam a lustaság, s ürügyre várt a győzelméhez. Végül is a szemerkélni kezdő eső döntött véglegesen...ami egyre jobban belelendült és nem akart elállni....Közben lányom mobilhivásából megtudtam, hogy a film Jeles 2-odéves főiskolai filmje volt. Latinovtscsal , Kozákkal a főszerepben. De ne bánjam...Micsoda?! Jól hallok? A kultúrám gyökerei.... csapott (újra) képzavarba bosszúságom és pátoszom egyszerre. De akkor se bánjam, mondja, mert alig lehetett látni, mert a kopia elsárgult, kifakult, megkopott...Hát igen kikopunk, a filmek is, mi is... potenciális nézők.... (Hol az az idő, amikor anyámmal minden filmet megnéztünk (én egy ideig csak a 18 év alattit, de azokról is hallottam beszámolóit), aztán mikor vizsgaidőszakban Szegeden, az egyetemen, minden vizsga után egy mozi volt az ajándék s egyben kikapcsolódás másnapig, aztán ifjútanárként -mozifelelősség- de önszorgalomból is az a sok-sok film, kapu a nagyvilágra az egyre üresedő kisvárosi "filmszinházban"....aztán kislányommal, óvodás korától a gyerekfilmek.... de már nem is tudom, mikor voltam utóljára igazi moziban, miután bezárták Makón az utolsót is....)
Délután elaludtam a számítógép előtt a kabbalelőadás-sorozat soron levő előadásának hallgatása közben, így csak részletekben tudtam meg, hogy "hogyan kell szeretni Istent", de úgy tűnik ezt előadás nélkül is tudhatom, mert függelékként hangzott el szinte a végén, hogy van egy természetes módja is a tudatos, megtanulhatón, kivül az istenszeretetnek, mert hogy a bennünk lévő lélek, az isteni szikra, ezért velünk született, természetes módon is vonzódunk Istenhez, bár ez nem tudatosul mindig, de néha előbukkan, s akkor lehet rá építeni. Hát nálam -szerencsére- előbukkant, s vigyázok is rá. (Ja, két perccel 4 előtt gyertyát is gyújtottam.)
Ülve (függőlegesen) aludtam el a számítógép előtt, de ugyanúgy fejfájással ébredtem, mint mikor reggelente a vizszintes fekhelyemen. Akkor lehet, hogy nem is a vizszintes helyzet hozza elő a fej (homlok) fejfájásom, hanem maga az alvás? Dehát arról csak nem lehet lemondani, ha nappal mégse kéne...., dehát mondom, ma lustaság "vett rajtam erőt"... vagy győzött le... mindegy már...
És még mindig esik....
aliz2. :: 2007. nov. 9. 22:26 :: 1 komment :: Címkék: anya, eloadas, film, idojaras, kabbala, kiallitas, kultura, lanyom, MAKO, SZEGED
