művésztelep idei zárókiállitása a genius loci mottóval van aposztrofálva, és in memoriam Makovecz...
ahogy a múzeum előtt tartott nyitó beszédből is kiderült, de a hangulatban is érződött
Makó genius locija, mondhatni ez a sajátos: genius Makó...
Nem csak a benti festményeken , képzőművészeti alkotásokon, hanem... a városban, az emberein... valahogy megöröklődve és továbbvive...
Emlitik hogy Draskóczyék kertje olajfestmény lett, jártam ott, érdekel is a kép, de Draskóczyék jobban (a kertnél is és a képnél is...), ahogy itt áll, "Ede bácsi"... 90 évesen, a hallgatóság soraiban, és mosolyogva hallgatja, ahogy a szónok emliti a festménnyé lett kertjüket...
vagy 25 éve mentem fel utoljára ezeken a lépcsőkön, de itt, igy most nemcsak a múlt, a jövő is belekerült, ki lett vetitve mintegy az örökkévalóságba... (és egyúttal felidéz, valóságossá tesz más, ódonságában hasonló, de már meg nem lévő kerteket is...)
akár a töltés... hányszor bicikliztem rajta végig a strandra, mikor még nem is volt meg a lenti, erdőt kettészelő út)..
vagy az ismerős Makovecz épületek fotón, ami olyan mintha grafika... átemelve az emlékezés elvonatkoztatott áhítatába
s amiért visszamentem, utólag, a biciklin, EZ A BICIKLIS KÉP... (A BICIKLI HOZZÁTARTOZIK MAKÓ GENIUS LOCIJÁHOZ, IGENIS:
de akkor már ez az (élet)kép nem fogadott:
de útközben a még napsütötte régi klasszikus épület, az egykori Megyeháza, ma a Városháza (a város háza)... itt is érezni a hely szellemét...
Mint ahogy a Bérpalotánál, amit a fecskék is megkedveltek évekkel ezelőtt, és lakhelyül választottak fészkeikkel
Azt mondják , a fecske ott marad meg , ahol békesség van...
Igy legyen, maradjanak is...
