az augusztus 20-i ünnepségünk (az ünnepi testületi ülés ) idén 19-én volt megtartva

csoda, hogy nem tévesztettem, szalasztottam mégse el

viszont a közepe táján észrevettem, hogy a bluzom forditva, a fonákján vettem fel... szerencsét hoz? azért innentől eléggé feszengtem, és -bár nem lehetett feltűnő, esteledett is, mindenhol jól el volt varrva a blúzom, csak a cimke látszott a nyakszirtemnél kivül, azt takargattam a tenyeremmel -,  előbb hazakarikáztam, legalább is a koncertről...

aztán otthon egy mozdulattal visszaforditottam szinére a blúzt és visszakarikáztam... pár fúvósszámot még el is csiphettem (még a holland vendégkarnagyot is)

arra gondoltam, hogy kicsit az egész ünnepség, meg aztán az egész minden körülöttünk kissé olyan fonák mint a forditva felvett blúzom, s tán épp olyan egyszerűen lehetne szinére vissszaforditani is, mint ahogy egy mozdulattal vissza lehetett csinálni a forditva felvett blúzt (csak persze ahhoz előbb észre kellett venni, és a nyilvános térből hazamenve, megfelelő körülmények között korrigálni) 

de eleve, miért 19-én van egy 20-i ünnepség?... az ünnepi szónok Makó "arca", a zongoraművész 

lokálpatrióta, aki maga is bevallja, hogy könnyebb lenne számára az érzéseit a zongoráján kifejezni, de zongorája holnap fog dolgozni, mára szabadnapot kért... mint mondja (s valóban, holnap Kecskeméten lesz koncertje).... a beszéde  viszont igazán jól sikerül, egyedi is, kicsit személyes is, de alkalomhoz illő... István tanitásaiból kiemeli az idegenek elfogadtatását, irodalmi megközelítéseiben a magyar nyelv különleges árnyaltságát dicséri,(B.Shaw-t emlegetve) zenei vonatkozásban zeneszerzők érdeklődéseinek lenyomatát a magyarság irányában (Brahms, Liszt)..., anyaként a hazában és a világban helytállás továbbadását is...

az ünnepség a Himnusszal és az Örömódával kezdődött egyébként (Magyarország és Európa harmónikus(abb) viszonyát sejtetve jólesően), a Szózattal zárult (a városi vegyeskar szépen énekelt, én is szordinóval "kisértem" , de az utolsó sort: iitt éélneed élned halnood kell nem csak a magas hangok miatt némitva magamba.(Mégha a gyakorlat(om) mást is mutat. Nemhogy az országtól, de a városomtól se igen tudok elszakadni, pedig...pedig...!)

Az új kenyér is megszentelődött, 

és a kitüntetéseiket is megkapták az arra érdemesitettek,

régi ismerőseink is

a Marosvidék szerkesztéséért (mi is ir(t)unk bele): Szilágyi Sándorné (lánykisérőivel):

osztálytársam: Lóczi Rózsi, mint odaadó gyerekorvos (vizsgálta is (csipkedve) lányom, annak idején)

és ugyanabból az óvodás időből lányom vezetőóvónője...

tapsoltam nekik... is... 

meg a szép új térnek

oldalról, a biciklimre támaszkodva (nem is tudom szabad ezt? ildomos?)

boldog augusztus 20-t, 19-én, de holnap lesz a tüzijáték!