PALOTA ÉS MŰVÉSZET 2007

szép volt a tegnap Szegeden -

egy száz éves, felújított palotát avattunk, a kultúrának, a művészeteknek. Ötletesen az egykori tulajdonosáról elnevezett Reök palota nevét meghagyták mozaikszóként REÖK-nek, de már Regionális Összművészeti Központ jelentéssel és funkcióval.

Az épület maga a szecesszió csodája, s most teljes pompájában újjávarázsolódott. Lágy vonalak, zöld, lila növényi ornamentikák. A szemnek is jó ránézni (a sok szögletes, szürke, kemény utcai vonalvezetés után) - ez persze eddig is megvolt, mindig is gyönyörködtem elhaladtomban ebben a - már már természeti (s természetes) szépségekkel rendelkező - épületcsodában - ha nem is ennyire "kiglancolva" - de most beléphettünk, az épület előtti avatás után - némileg kiváltságos helyzetben -, lányom -rendezőjétől kapott- belépője révén,

akinek kiállított installációja révén félig-meddig ő is résztvevője lett a kiállításnak (a hangos installáció tartalmazza az ő hangját is, a szöveget , amit kigyűjtött a levéltárból a már lezajló előadásra - s most itt is meghallgatható, -a legfelső szint sarokszobájában - egy perpetum mobile jellegű fénydobozból, az ajtó előtt meg kottatartón a szinopszis is, Eszter könyvéről is, (amit az előadáson felolvasott) s ott olvasható - anyai hiúságomnak hizelgően - a neve is!

Ő lehet, hogy észre se vette. Hol ezzel, hol azzal az illusztris személlyel láttam beszélgetni. Jaj, de hát lehet, hogy kicsit ő is az?!)

Lejjebb Goya-Blake-Kondor kiállítás! A 3 látomásos művész! Blake a nagy misztikus most is rászolgált finom szines (l)égies illusztrációival a csodálatomra, régi festőismerőseim Kondorimádatát most se tudtam igazán megérteni a nagyecsetkezelésű, - félve mondom, de - számomra kissé órmótlán festményei láttán (bár a hatvanas évekbeli Auschwitz témafeldolgozásai dicséretére és bátorságára legyenek mondva) - hanem a garafikái! azok a finom-tartalmas tehát paradox módon súlyos miniatűrök- mindent megmagyaráztak, utólag is! (Vissza kell menjek újra megnézni, mert másodszorra már nem találtam meg a termek, folyosók labirintusában , úgy eldugták!) Kondor saját Blake imádata is most derült ki számomra a Blake-imádó versrészletei elolvasásával... Goya (most (is?) a démoniságával eléggé hidegen hagyott, sőt taszított. Kissé muris volt viszont védőüveg alatt farkaszszemet nézni azzal a Korsós lány másolattal, ami - finomabb koloritú reprodukcióváltozatban évekig a régi házunk nagy udvari szobájában a tátongó falrepedést volt hívatva dekoratívan eltakarni, a tálaló szekrényre állítva.

Az is eszembejut, hogy lám, itt is valaha emberek laktak, ebben a házban. Milyen vigasz lehet nekik (amúgy a mostani igazgató is itt lakott egykor) - az épületnek eme metamorfózisa! Nem lehet rossz ide visszajárni egy régi lakosnak! Műalkotásépületbe, műalkotások közé. (Bármi szépre és eredetire rekonstruálták a mi ugyancsak 100 éves és védett régi családi polgárházunkat, most nem túl jó érzés az ablakaiban látni az "ÜZLET KIADÓ" feliratot! mégha - szerencsére - az eredeti homlokzatot,mint ahogy törvényileg elő is írták! - teljesen meg is őrizték, s így külsőre semmi se asszociál üzletre benne! lehet, hogy ezért is visszhangtalan -legalábbis egyelőre - a felhívás?)

És Makón is lehetne - tervezték is, az egykori zeneiskolai tanárnő -bár jogilag elvitatott - végakarata nyomán - egykori házában a Művészetek Háza létesítését. Az a ház csak omladozik... művészetek nélkül...

Hiába, jó volt tegnap Szegeden. Gyakrabban be fogok menni! Pláne, ha betöltöm a 65.évemet, januárban,(ennyire még nem vártam a születésnapom!) és - ha igaz, ha vissza nem szívják ezt az öregeknek kedvező rendeletet - ingyen utazhatom. Csak a belépőjegy fog pénzbe kerülni már legközelebb. De a kultúrára sose sajnáltam. Az - remélhetően - beépül, megmarad. Jó, hosszú távon megtérülő "beruházás".