erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

AZ IDŐ FEKETE-FEHÉREN (2009)

2021. június 22. - gond/ol/a

 

 

AZ IDŐ FEKETE-FEHÉREN


A kezembe akadt ez a régi fotó. Az Irinyi Kollégium kapujában állunk, szobatársak, "gólyák", 1961-ben... Hu, de rég volt. Beszkenneltem s elküldtem emilcsatolmányként a fotó egyik (mögöttem álló) szereplőjének, régi barátnőmnek, akivel - némileg, alkalmanként - még tartjuk a kapcsolatot

Örült neki, azt írta vissza, hogy köszöni, ez volt az egyik legkedvesebb diákkori képe - és hogy "nagyon szép vagyok rajta" , "kár, hogy megöregedtünk" (-tem?!) és ki az a lány mellettünk , ő már nem is emlékszik rá, és mi van vele, ott volt-e a 40 éves egyetemi találkozónkon, mondom  ő H. Ildi, nagyon kedves bár szomorkás lány volt, de mivel nem volt csoporttársunk, nem is lehetett ott a találkozónkon, fogalmam sincs, mi van vele, a 4. lány viszont, odajött hozzám , alig ismertem rá, a hosszú, fekete göndörhajú F. Marira, aki itt kendőt visel, egy ösz, rövid hajú asszonyban, akinek talán csak a félmosolya maradt változatlan, és igen, megöregedtünk, megőszültünk, akkor 18 évesek voltunk  , az "élet" kapujában, most meg 66... igen,

de örüljünk, hogy élünk...

most meg a velünk egyidős Cseh Tamás két arcát nézem a tévében , a róla szóló filmben, a fiatal, érzékeny, szelíd arcát lazán keretező feketehajút a régi kockákon, és a 2000-es ősz, rövidhajút, kicsit feldúltan... és

arra gondolok, olyan ez az egész, a régi fotónk és rá a csetelésünk, mint egy

csetamásdal... csak nem Antoine és Desire , hanem mi vagyunk a szereplői (Ani és Juli)

közben hív most huszonéves lányom telefonon, és azt mondja,.... mert olyanok voltak a mi 60-as éveink, mint egy csetamásdal

80-as évek semmibe néznek... énekli most épp

de a régi dalok most is (a 2000-es években is) épp olyan sikeresek, ősz hajjal  talán még gazdagabbak

de már nem énekel a Cseh Tamás, csak a tévében, filmről...

Bereményi - a háttértársszerző - mondta, hogy ő úgy érzi, a dalaik a haláluk után is hallgathatók lesznek

de belőlünk mi lesz az?

Ani egész nap dolgozott, mikor elküldtem neki a fotót

két lábjegyzetet irt meg Kandinszkijről egy készülő művészeti antológiába

én meg csak megöregedtem...(?)

 

(de mindjárt küldi át lányom a tanulmányát Borbély chaszid szekvenciáiról)

 

aliz2. :: 2009. jún. 21. 19:30 :: 6 komment :: Címkék: egyetemelmelkedesfilmfotokapcsolatokmultSZEGEDteve

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr2416600952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása