TEGNAP EGY szinházi közvetités felvételét láthattam az m5-ön

Csehov Sirályát..

magam se értem, miért maradt ki eddig az életemből ez az emblematikus  mű, vagy csak töredékesen volt jelen

de most egybeállt minden, a maga korszerűségében és ugyanakkor elavultságában, de ez az elavultság egyáltalán nem a máé , az előadásé -  az meglepően modern volt (különösen ebben az interpretálásban)

az érzelmek mélysége, összetettsége volt ami igazán megragadt... végül is korszakokokon átivelve (mert bennem mindig is visszhangra talál)..ezért szeretem annyira az orosz irodalmat (a nagy szláv érzéseivel)..

Csehovnál ott van mindennek az ellenkezője is, persze... hiszen "vigjátéknak" tekintette műveit de milyen sirós vigjátéknak, mennyi csalódottság halmozódott fel benne ,s épp az emberi érzések, kapcsolatok  kilátástalansága miatt!,