Csehov Cseresznyés- azaz épphogy Meggyeskertjéről beszélgettek lányom és az újonan forditó Spiró György...élőben, online

mivel nem tudtam előre, és rajzkörön voltam, de szerencsére utólag meg tudtam nézni és hallgatni

és láttam azt a rengeteg elragadtatott kommentet is...

tényleg jókat lehetett hallani, csakhogy számomra nem hatott annyira az újdonság erejével (persze, orosz szakos vagyok én is, mondja lányom,s igaza van)

de azért jó volt ismert dolgokat is hallani és kiegésziteni a magam élményeivel , mert olyanok is voltak

pl hogy Sztanyiszlavszkij félreértette a szatirikus már-már abszurd Csehovot, és szentiméntálisra , lirai  édes-bús történetté, már-már giccsesre rendezte, hogy könnyárban usztak... és szó szerint a 60as évek végén a MHATban mi is, szinészek, nézők végig bőgtük a Három nővért...

és hogy szinte a paródia az igaz Csehov. ez a mélységes önirónia

és hogy olyan problémákról irt, ami az egész emberiségé (nem csak orosz!) (figyelem!)

nameg a csöndek jelentősége,, amikor a hallgatásnak is jelentése van, olykor éltet eldöntő a nodtekszt a szövegalattiság

a végén örömüket fejezték ki...Spiró, hogy kiadták a könyvet, Lányom meg, mondta, hogy kölcsönös ez az öröm.... az ő részükről is!

(a végén egy suttog hang behallatszott: nagyon jó volt)