mert kikukkantok a kapun, látom az alig másféléves kislányt szülei tuszkolják fel a csúszdára, köszönnek, köszön , integet a kacsi is, sőt a nevem is mondogatja juli..., integetünk, csukom vissza az ajtót, a másik kijáraton megyek majd el biciklivel , de hallom mondja a lányának, hogy ez a néni tanitotta őt....
mert a pincérek elviselik minden háklimat elnézően, megértően (pedig nem rejtegetem kifogásaimat: túl tejszines a leves, poshadt a saláta, maszatos a kávéscsésze... s egyáltalán ha sok üres hely van, az a baj, ha tele az étterem az a baj, hova is üljek (konnektorhoz a mobilom miatt...O)
mert hazafelé jövet olyan madárhangokat hallok a kihalt vizes utcán mint azokon a régi-régi nyarakon....sőt ugyanúgy fut alattam a bicikli.....
és folytathatnám....
**********
..hát akkor folytatom
miért is szeretek itt élni... élni...
süt a nap
s mert a gy. cuki szép, virágos és nyugodt teraszán mindig remek vanilia fagyit fogyaszthatok el (árnyékban, a napernyő alatt)....
